Kérdések és válaszok a tankönyvekről – Történelem

1. A tankönyvfejlesztés komplex folyamat, most azonban az új tankönyveket alig fél év alatt elkészítették, és már fel is kerültek a tankönyvjegyzékre. Lehet ennyi idő alatt megfelelő tankönyveket fejleszteni?
Most azon évfolyamok tankönyvei készültek el, amelyekből szeptembertől már a módosított NAT szerint tanulnak. A történelmi tények, a fontos események természetesen nem változtak; így a tananyagcsökkentés jegyében bizonyos események szükségszerűen kikerültek a könyvekből, a tankönyvfejlesztés tehát jórészt ezen ismeretek és tananyagrészek szűrését jelentette, továbbá a legújabb kutatási eredmények ismertetése, és bizonyos fokú módszertani megújítás volt.

2. A tananyagfejlesztők, szakértők és lektorok miért ugyanabból a körből kerülnek ki?
A gyakorló pedagógusokból és tudományos kutatókból álló alkotói közösség úgy osztotta meg a feladatokat, hogy az garantálja a két könyvsorozat módszertani sajátosságainak, tényanyagának egységét, ugyanakkor lehetőséget biztosítva több irányra a tananyag mélységét, módszertani feldolgozását, adott esetben mennyiségét illetően.

3. Bár egyes korszakokat teljesen töröltek, más korszakok egy-két órában megtanítandó tény- és névanyaga nőtt, a leckék esetenként 8 oldalasak, és hatalmas témaköröket tárgyalnak – valóban beszélhetünk tananyagcsökkenésről? 
Az 5. és 9. évfolyamosoknak készült történelemkötetek kézzel foghatóan rövidültek: oldalszámuk 50-60 oldallal, mintegy 20-30%-kal csökkent a korábbi kiadványokhoz képest, az új 5. évfolyamos kötet 144, a 9. évfolyamos pedig 176 oldal. A kötetben jól elkülöníthető a törzs- és a kiegészítő anyag, így a pedagógus maga döntheti el, hogy a feldolgozásra szánt időkeretben mely témákkal foglalkozik részletesebben. Átlagosan 2-3 tanóra jut egy-egy anyagrész feldolgozására, ami a tananyag elsajátítására és kompetenciafejlesztésre is elegendő. A tankönyv nem tanóránként elsajátítandó leckékre, hanem témakörökre tagolódik, ezen belül a tananyag elosztása arányos.

4. Miért maradt ki az általános iskolások tankönyvéből az őskor és Hammurapi törvénykönyve?
A tankönyvek elsősorban csak arra koncentrálnak, amit a kerettanterv témaként kiemel: az ókorból például csak arra, ami valóban civilizációs alap. Hammurapi törvénykönyve az ötödikes anyagban nem szerepel, ám a gimnáziumi kötetben természetesen megjelenik a téma: a 9. osztályos „A” jelű kötetben rögtön az első leckében képpel (de természetesen a főszövegben is) szerepel a törvényoszlop. A tantervi szabályozás és a ráépülő tankönyvek egyik nagy erénye, hogy elkerüli a tananyagok ismétlődését, ezzel is csökkentve a diákok terheit.

5. A magyar történelemből miért csak a győztes csatákat, pozitív eseményeket hangsúlyozzák a tankönyvek?
Értelemszerűen nem csak a győztes csaták szerepelnek a történelem tantervekben és tankönyvekben, ám az új tananyagok szakítani kívánnak a negatív történelmi azonosságtudattal, korábbi hagyományokkal ellentétben igyekeznek bemutatni nemzeti közösségünk sikereit, eredményeit.

6. Miért az egyetemes történelemnél tárgyalja az általános iskolai tankönyv a magyar történelem néhány fontos eseményét?
A tankönyv alkotói közössége azt tűzte ki célul, hogy a magyar fejlődést, saját értékeit bemutatva, az európai történelem szerves részeként mutassa be, jelezve, hogy ugyanazok az egyetemes történeti folyamatok itthon is lejátszódtak. A modern pedagógiai, pszichológiai, történelemdidaktikai szakirodalom egyetért abban, hogy a jelenségalapú megközelítés segíti legjobban a tanulókat tananyag megértésében. Könnyen belátható, hogy nem hatékony (és végképp nem időtakarékos), ha egy adott jelenséget (például a középkori városok fejlődése) szétbontva, akár több hónapos különbséggel tanítanak meg egyetemes és magyar történelemből. Az egyetemes történelem tanításának „szigetszerű” átalakítása, amely mellett nemzeti múltunk folyamatszerű bemutatása alapvetően megmaradt, valódi tananyagcsökkentést is eredményezett.

7. Valóban be lehet mutatni magyar példákon az európai fejlődést?
A tankönyvek alkotói a magyar fejlődést az európai történelem szerves részeként mutatják be, szakítva az eddig megszokott „lemaradásszemlélettel”. Ez összhangban van a jelenségalapú oktatás elvével is, hiszen példaként a diákokhoz közeli magyar jelenségeket ismertetnek.

8. Miért kérdőjelezik meg a tankönyvek a finnugor nyelvcsalád tudományosan elfogadott létét, és miért mutatnak be nem elfogadott elméleteket (kettős honfoglalás)?
A tankönyvek nem kérdőjeleznek meg tudományosan elfogadott állításokat, viszont az elmondható, hogy (a korai magyar történelemről szóló anyagrésznél is) a szerzők a legfrissebb kutatási eredmények alapján dolgozták át a tananyagot. Így tehát a téma megközelítése igen modern, ugyanakkor távol áll attól, hogy tudományos igazságokat nyilatkoztatna ki, a szöveg végig korrekten jelzi, hogy mely esetekben van hipotézisekről szó.

9. Hogyan került a tankönyvbe Szent Erzsébet illusztrációjaként az állami Erzsébet-program?
Az ún. autentikus tanulást segíti, hogy a kiadványok igyekeznek napjainkig tartó íveket fölrajzolni, így a diákok számára sokkal jelenvalóbbá válik a történelem. Jobban megértik azokat az anyagrészeket, amelyeknek látható összefüggésük van a jelennel. Kifejezetten modern szemlélet, ha egy 8 évszázaddal ezelőtt élt szent életével kapcsolatban napjainkban megjelenő, releváns kérdések is előkerülnek.

10. Hogyan közvetíti a tankönyv a történelmi gondolkodást?
Mindegyik új tankönyv jól használható forrásanyaggal készült, a szöveges, a képi és az adatsorjellegű források egyensúlyban vannak. Ilyen módon megvalósítható a tanulói tevékenykedtetésen alapuló, aktív, felfedező tanulás: a diákoknak fejlődik a szövegértésük, elemzőkészségük és történelmi gondolkodásuk is. A leckék a korábbi ismeretek folyamatos felidézését is szorgalmazzák. A szövegekben jól elkülöníthetők a feltevéseket, elméleteket bemutató részletek.

Nyomtatás