A Mesterpedagógus és a Kutatótanár fokozat kialakításának háttere, indokai és céljai a pedagógusok, az intézmények és a köznevelés szempontjából

A Mesterpedagógus és a Kutatótanár fokozatok a pedagógus-életpálya legmagasabb elérhető fokozatait jelentik. Nem kötelező lépcsőfokok a pedagógusok előmeneteli rendszerében, hanem az elérésükre irányuló törekvés egyéni döntésen, választáson alapul. A következőkben azok az alapvetések, fő megközelítések kerülnek bemutatásra, amelyek a Mesterpedagógus és a Kutatótanár fokozatok kidolgozását formálták.

A Mesterpedagógus és a Kutatótanár a pedagógus-életpályamodell utolsó két, egymásra épülő fokozata, amely a szakma kiemelkedő pedagógusainak munkáját ismeri el és erősíti meg tevékenységüket, hatásukat a köznevelési rendszeren belül. Mindkét fokozat önként választható, az azokra történő jelentkezés személyes döntésén alapul.

A mesterpedagógusok és a kutatótanárok a köznevelés fontos alakítói, meghatározó szereplői. A két pedagógusfokozat közti különbségek leginkább a tevékenységek összetettségében és hatókörében ragadhatóak meg. A mesterpedagógusok elsősorban olyan kiváló gyakorlati szakemberek, akik tevékenyen részt vesznek a pedagógiai gyakorlat megújításában, tényeken alapuló fejlesztésében, az új eredmények megosztásában, a kollégák támogatásában. Tevékenységükkel főként saját intézményük és közvetlen szakmai környezetük munkájára tudnak hatással lenni. A kutatótanárok tevékenységei sok elemükben hasonlítanak a mesterpedagógusokéra, azzal a kiegészítéssel, hogy ők a köznevelésre irányuló kutatás és fejlesztés terén is kiemelkedően és rendszeresen tevékenykednek. Eredményeiket, valamint a kutatás-fejlesztés folyamatait intézményi környezetükben és azon túl is megosztják másokkal.

• 1. 1. oldal
• 2. 2. oldal
• 3. 3. oldal
• 4. 4. oldal
• 5. 5. oldal