Változás küszöbén a pedagógus-továbbképzés

« előző oldal

Milyen témájú képzéseket tartana a legszükségesebbnek?

Az egyik terület az intézményvezetők, a vezetés területe, hiszen ők irányítják a köznevelési intézményeket, bennük egy csomó készséget kellene kialakítani, hogy jobban tudjanak vezetni, irányítani tekintettel arra, hogy elengedhetetlen a vezetői kompetenciák folyamatos szinten tartása és fejlesztése. Ez mindig is aktuális téma volt, nem gondolom, hogy ez nagy újítás lenne. A másik területe nyilván a pedagógus életpálya rendszere és az azzal kapcsolatos továbbképzések. Akik a pedagógusminősítés értékelési folyamatában részt szeretnének venni, azokat fel kell felkészíteni a - részben a 3.1.5 projekt által alapelemeiben előállított - portfólióelemek és pedagógusok értékelési folyamatának helyi szintű elemzésére. A harmadik fontos terület a szakmai ellenőrzés rendszere a köznevelésben, vagyis a lassan felálló tanfelügyeleti rendszer. Erre is ki kell építeni egy, az érintetteket felkészítő továbbképzési rendszert, amihez illeszkednie kell a szaktanácsadói rendszernek is. Fel kell készíteni a jövőbeli szakértőket és szaktanácsadókat munkájuk elvégzésére. Ez először nyilván a TÁMOP 3.1.5 projekt keretein belül történik, de ezen túlmenően be kell, hogy épüljön a továbbképzési rendszer egészébe.

A vezetés módszertana is fejlesztésre szorul?

Persze, fontos, hogy az intézményvezető hogyan tud bánni az emberekkel, hogyan tud bánni azzal a helyzettel, ami ránehezül. Nagyon nehéz feladat egy óriási, ingoványos és folyton változó jogszabálytömeg keretei között, egy átalakuló fenntartói, irányítói struktúrában, sokszor fáradt emberekkel menedzselni ezt a problémát.
Mindenképpen azt gondolom, az intézményvezetői „managementet", a managerkészséget és a managerkészség szerves részét képző kommunikációs készséget, a csapatépítési tudást építő készséget is ki kell dolgozni. Sok olyan igazgató van, aki igazából nem készült fel ezekre a feladatokat, tehát nem tudja a konfliktusokat, érdekkonfliktusokat ügyesen úgy kezelni, hogy azok ne gerjesszenek további belső feszültségeket. Sok olyan probléma van az intézményen belül, például az óraszámok, tantervek, tankönyvválasztás, „problémás" gyerekek, amivel kapcsolatban nem tudnak máshoz fordulni az érintettek, csak a vezetőhöz. Egy nagyon kemény, zárt rendszerekben gondolkodó, autoriter igazgató, akihez félnek odamenni egy-egy problémával a tanárok, szülők, diákok: komoly akadálya lehet az intézményi belső fejlődésnek, a gyors alkalmazkodási folyamat megvalósításának. Tehát az igazgatóknak az erre való felkészítése fontos, központi kérdés, hiszen ők kulcsszereplők. A pedagógus-szakvizsgára felkészítő képzések rendszere ugyan alkalmas erre, mert az intézményvezetői szakvizsga, végzettség, szakképzettség során beépülnek ezek a készségek, amelyek fontosak, szükségesek, de nem biztos, hogy ezt az igazgatók minden esetben használják is majd, holott komolyan kellene venniük. De ez csak egy téma, számos más területről is beszélgethetnénk még.

A továbbképzések típusai (pl. kevert képzés, távoktatás, folyamatba ágyazott képzés) közül melyikre helyezné inkább a hangsúlyt?

Attól függ, hogy mi a képzés témája. Azt gondolom, hogy egy szaktárgyi módszertani képzés vagy intézményvezetői képzés is lehet kevert képzés. De pl. ezt a képzéstípust egy pedagógus-életpályához kötődő értékelő szakértőnek azért kevésbé látom hasznosnak, mert úgy gondolom, hogy őket ott, helyben, központilag szervezett és egységes elvek, tananyag és értékelés mentén, szervezett továbbképzésen kell felkészíteni. Ezeknek olyan típusú képzéseknek kellene lenniük, amelyeket pl. az Oktatási Hivatal csinál évek óta tantervi, tankönyvi szakértők számára a felkészítésük során.

Ön szerint milyen szerepet töltenek be jelenleg a pedagógus-továbbképzésben a felsőoktatási intézmények?

A felsőoktatási intézmények, pedagógusképző intézmények már évek óta egyértelműen elmozdultak a szakirányú továbbképzések felé. Számukra ugyanis ebből származhat jelentősebb bevétel, hiszen ezek 4 féléven át zajló képzések, félévente 180 - 200 ezer forintot vagy akár magasabb összeget igényelnek, és az a pedagógus, aki elkezdi ezeket –érthetően–, nem hagyja félbe. Ezek esetében jóval biztosabb a bevétel, mint pl. a sok, kis, 30 órás továbbképzés esetén. Ha ilyen szempontból nézzük, a felsőoktatási intézmények egyik oldalról learatták a továbbképzési rendszerből ezt a területet és az ezzel járó anyagi előnyöket. De ugyanakkor számukra is ott volt a lehetőség, hogy a 30-60-120 órás képzések piacán is pozíciókat szerezzenek, de erről a „piacról" gyakorlatilag teljesen kivonultak, pontosabban be sem léptek erre e területre, néhány esettől eltekintve. Jelenleg is létezik, de csak elvétve, általuk szervezett 30-60 órás képzés. Ilyen lesz most az etika- és az erkölcstan-továbbképzés, amit több egyházi felsőoktatási intézmény elindított.

Ön szerint változni fog a felsőoktatási intézmények szerepe a pedagógusok továbbképzésében?

Felsőoktatási intézmények – ha jól láttam a folyamatot – viszonylag ritkán szerveznek szakmódszertani továbbképzést, pedig sokkal több keresnivalójuk lenne ezen a területen. A felsőoktatási intézmények a tudomány fellegvárai, ahol inkább a több, a szaktárgyi, szaktudományi tudást bővítő képzést találunk (pl. biológiával kapcsolatos ismeretet adnak át a biológia tanároknak), hogy a saját szaktárgyukból legyenek felkészültebbek. A tanításmódszertan területén ez már kevésbé jellemző. Az új szabályozás irányában azonban a felsőoktatásnak nagyobb szerepe lesz a pedagógus-életpályába való bevonódás miatt is. A tervek szerint a felsőoktatási intézmények delegáltjainak szerepük lesz például a minősítő bizottságban. Eleve a pedagógus-továbbképzés új rendszerében erősödni fog a felsőoktatási intézmények, a pedagógiai intézetek, kabinetek, a felsőoktatási tanárképző intézmények szerepe. A felsőoktatási törvény kötelezően előírja, hogy a pedagógusképző felsőoktatási intézmények mellett tanárképző központokat kell létrehozni, melyek a tanárképzés szakmai, tartalmi, szervezeti és tudományos feladatainak összehangolása, valamint az elméleti és gyakorlati képzés szervezése mellett részt vesznek majd a pedagógus-továbbképzésben, a pedagógiai kutatásokban, a pedagógusok minősítési eljárásában. Ezáltal biztos, hogy erősebb lesz az együttműködés ezekkel az intézményekkel. Egyébként továbbra is megmaradnak a kisebb: 30-60-120 órás tanfolyami jellegű továbbképzések. Ezek rendszeréhez most nem nyúlunk hozzá. Aki megfelel a szabályozóknak, az éppenséggel ezeket a képzéseket akkreditáltatni, indítani tudja majd. A továbbképzési rendszer megújítása érdekében a közeljövőben a pedagógus-továbbképzésekre vonatkozó rendelet módosítását tervezzük.

Az interjút készítette: Schlotter Judit és Szentandrási Péter 2013 márciusában

 


Nyomtatás
« előző oldal