Falus Iván: Új tendenciák a pedagógus-továbbképzés nemzetközi gyakorlatában

A jelenlegi pedagógus-továbbképzési rendszer komplex felülvizsgálata és a megújítását szolgáló javaslatok megfogalmazása a TÁMOP-3.1.5/12-2012-0001 azonosító számú projekt keretében a hazai koncepció kialakítását megelőzően célszerűnek látszott a nemzetközi tapasztalatok áttekintése.

Azt feltételeztük, hogy a nemzetközi gyakorlatban számos olyan jó gyakorlatot sikerül fellelnünk, amely a hazai környezetben jól hasznosítható, illetve kitapinthatjuk azokat a tendenciákat, amelyek irányadók lehetnek a továbbképzési koncepció kialakításához, a jelenlegi továbbképzési rendszer fogyatékosságainak felszámolásához.

A továbbképzéssel kapcsolatos nemzetközi áttekintés érdekében hét európai ország (Anglia, Ausztria, Franciaország, Hollandia, Németország, Olaszország és Románia), valamint az Egyesült Államok továbbképzési rendszerét, és az EU, valamint az OECD vonatkozó dokumentumait elemeztük. Az egyes országokra vonatkozó részletes adatokat egy tanulmánygyűjteményben tesszük közzé.

Összegezve az egyes országok képzési rendszeréből kirajzolódó képet, a hazai pedagógus-továbbképzési koncepció kialakításához a következő szempontok figyelembevétele látszik kívánatosnak:

  • A továbbképzések volumenének, finanszírozásának meghatározásánál tekintetbe kell venni azt a nemzetközi tendenciát, hogy a továbbképzések jelentősége, funkciója egyre kiterjedtebbé válik. Az alapképzés egyre kevésbé képes minden pedagógust megfelelően felkészíteni az általa betöltendő sajátos szerepkörre. Ebben a feladatban a továbbképzésnek, illetve azon belül is a bevezető képzésnek a szerepe megnő.
  • A továbbképzési rendszernek hármas funkciót (az oktatáspolitikai törekvések megvalósítását, a helyi fejlesztések támogatását és a pedagógusok folyamatos egyéni fejlesztését) összehangoltan, kiegyensúlyozottan kell támogatnia.
  • A továbbképzési rendszer alapvető szemléletmódjának a pedagógusok szakmai fejlődését, szakmai tanulását kell középpontba állítania, amely a pedagógusok szakmai fejlődéséért érzett felelősség vállalására épül. Ebben a képzési rendszerben a képzések változatos formái kaphatnak helyet. A lényeg az, hogy a pedagógus meglévő szintjéhez igazodva, a szükséges fejlődési irányt kijelölve jelenhetnek meg a közösségi és egyéni, az önképzési jellegű továbbképzések.
  • Az alap-, a bevezető és a továbbképzésnek összehangolt tevékenységnek kell lennie, amelyet a kompetenciák szintjei, a sztenderdek kapcsolnak össze. A bevezető képzésnek kiemelt szerepet kell kapnia. A gyakornokok képzésének személyre szabottnak kell lennie. Figyelembe kell vennie a gyakornoknak a diploma megszerzésekor meglévő, illetve hiányzó kompetenciáit és annak a tevékenységnek a sajátosságait, amelyet a pedagógusnak el kell látnia. A gyakornoki vizsga nem csak a véglegesítés feltételeként jelenik meg, hanem egyszersmind kiindulópontot is jelent a véglegesített pedagógus további szakmai fejlődési feladatainak meghatározásához.
  • Az iskolai tevékenységbe ágyazott, közösségi jellegű, konstruktív, kollaboratív képzések különböző formáit kell előnyben részesíteni, támogatni. Ezzel összefüggésben nagyobb szerepet kapnak az iskolák a továbbképzések megrendelésében, az ő igényeiket kielégítő képzések megszervezésében. Az iskolán belül az egyéni fejlesztési tervek kidolgozásának segítésére, az iskolai fejlesztési terv és az egyéni fejlődés összehangolására különös gondot kell fordítani.
  • A továbbképzési tevékenységek változatos formáit kell a szakmai tanulási tevékenységek elfogadott formáinak tekinteni.
  • A továbbképzésben alapvető szerepet kell kapniuk a képző intézményeknek, illetve a regionálisan szerveződő továbbképzési intézményhálózatnak, szigorú intézmény- és kurzusakkreditációs keretek között más szolgáltatóknak is helyet kell kapniuk.
  • A képzések hatékonyságának, eredményességének kritériuma nem lehet a továbbiakban a képzésről a résztvevők által adott visszajelzés, értékelés, de még a résztvevők által megszerzett tudás mennyisége sem. Megfelelő kritérium csak az iskolai alkalmazásban megjelenő képességek fejlődése, illetve a tanulók teljesítményének növekedése lehet.
  • A pedagógusértékelésnek, a továbbképzésnek és az előmenetelnek összefüggő rendszert kell alkotniuk. Azaz a pedagógus-életpályamodell kialakítása során feltétlenül szükség van az egyes előmeneteli lépésekhez szükséges kritériumok részletes kidolgozására, az értékelési rendszerben ennek a figyelembevételére, és olyan továbbképzési és támogatási rendszer kialakítására, amely lehetővé teszi a soron következő szint elérését.


A fenti megállapítások egyértelműen igazolják, hogy a nemzetközi gyakorlatban, különösen az angol és az amerikai rendszerben vannak olyan megoldások, amelyek egy egységes, a köznevelési rendszert jól szolgáló továbbképzés létrehozása során jól hasznosíthatók.

Vissza a 6. szekció beszámolójához »

 

Nyomtatás