Ferenczei Éva: Óvodapedagógus-portfólió

1. Tervezés, írásbeli tevékenység

Az intézmények pedagógiai programjának megfelelő, saját készítésű naplók lehetővé teszik, hogy mindennapos megfigyeléseim, a napi tevékenység során felmerülő problémáim, elért sikereim visszakereshetően kerüljenek rögzítésre. A tervezési időszak végén így lehetőségem nyílik átgondolni, mi az, ami sikeres volt, mi az, amiben valamit változtatnom kell. Szakmai tevékenységem fejlődésének ez is egy fontos mozzanata.

2. Kapcsolattartás

Folyamatosan változik kapcsolattartásom minősége a különböző partnerekkel. Gyakran tapasztaltam, hogy nem kellő mértékű köztünk az együttműködés. Kötelességemnek érzem az első lépés megtételét, az együttműködés megalapozását pszichológussal, védőnővel, bölcsődével, iskolával, szakszolgálatokkal. A megfigyelés lehetősége azon pedagógusok kiváltsága, akik napi rendszerességgel találkoznak óvodásaikkal, így a szülők mellett nyilvánvalóan az esetleges problémákat is ők fogják elsőként észlelni. Az együttműködés kiépítése a szülőkkel rendkívül fontos terület, csak az óvodapedagógus felé irányuló bizalom talaján eredményez hatékonyságot.

A gyermekek érdeke azt kívánja, hogy szüleiket együttműködésre motiváljam. Ennek módja családonként eltérő, a családok kialakult értékrendjéhez igazodó. Bár többször tettem kísérletet arra, hogy kompetenciahatáraimat kiszélesítsem, mindannyiszor rá kellett jönnöm, hogy a különböző jellegű problémák megoldásának kulcsa részben partnereink kezében van.

3. Együttműködés a kollektívával

A másként gondolkodás a pedagógiában is megengedett. Az intézmény egészét színesebbé teszi az óvodapedagógusok személyiségének sokfélesége. Véleményem szerint a fiatal pedagógusok lendülete, újszerű tudása a rutinosabb kollégák szakmai múltjának tapasztalataival ötvözve eredményez egy hatékonyan, egységesen működő pedagóguskollektívát.

4. Publikációk, fejlesztési dokumentumok

Újságcikket megírni, nagyobb lélegzetvételű írásokat megjelentetni csak akkor érdemes, ha elsődlegesen átengedtük az objektivitás szűrőjén. A gazdag érzelemvilág személyiségjegyként vonzó, ám írásaimat olyan mértékben hatotta át, hogy hangsúlyos mértékben váltak szubjektívvé. Ilyenkor sajnos a produktum csak szűk körben értelmezhető.

Az egyéni megfigyelések, az óvodások fejlettségi szintjének rögzítésére jól kidolgozott rendszereket alkalmazhatunk, ám az erre épülő pedagógiai tevékenység meghatározásához célszerű saját naplót vezetni. Úgy gondolom, ebben önmagunk számára tudjuk a fejlődés irányát meghatározni, átgondolva szakmaiságunk erősebb és gyengébb területeit.

5. Továbbképzések, önképzés

Számtalan tanfolyamon, továbbképzésen vettem részt, tudástáram sok új ismerettel bővült. Természetesen vannak olyan területek, amelyek közelebb állnak hozzám (pszichológia), és vannak, amelyekhez még közelebb kell kerülnöm. A kezdeti kényszertanulások után az elismerések, a jó eredmények belső motivációvá alakultak bennem.

Sok olyan helyzet adódik az óvodapedagógusok életében, amikor számukra ismeretlen fogalmakkal találkoznak. Hallottam valahol, de már nem emlékszem, esetleg csak halvány sejtésem van a jelentéséről, ez nem elegendő. Az „utánajárás" lehetőségei kiszélesedtek, régebben a könyvtárak, szakosodott könyvtárak, lexikonok jelentették a forrásainkat, ma már ezek mellett sok információt gyűjthetünk a világhálóról is.

6. Külső szakemberek értékelése

A tanulmányok, a minőségbiztosítási rendszerek üzemeltetése mellett az önként vállalt kihívások értékelése során is kaptam olyan információkat pedagógusszemélyiségemről, amelyek tárgyilagos módon tárták elém erősségeimet, hiányosságaimat. Kezdetben a negatív értékeléseket nehezen fogadtam, ez maximalizmusom eredménye, ám volt néhány tényező, amely arra sarkallt, hogy komolyan vegyem, és átgondoljam az építő jellegű kritikákat. Ezeken keresztül tanultam meg önmagam értékelését, és ma már eljutottam arra a szintre, hogy magamra ismerek a véleményekben. Attitűdünk alakítható, de szükséges hozzá mások véleményének beépítése az önmagunkról alkotott képbe, mert ez jelentős fejlődést eredményez. A pozitív vélemények hatalmas erőt adtak ahhoz, hogy még többet, még jobban...

7. Szakmai életút

Bár nem erre a pályára készültem, az óvodás korosztály őszinte tisztasága itt tartott. Célom az életüket szebbé tenni, szakmailag helyes döntéseket hozni, a lehető leghatékonyabb módszerekkel segíteni őket ebben az életkorban a fejlődés útján.

Pályafutásom legnagyobb kihívásával egy munkahelyváltás kapcsán szembesültem. A szigor fogalma itt más jelentést kapott. Szigorú óvó nénik között találtam magam. Nagyon szélsőséges társadalmi rétegződés húzódott meg a háttérben, a gyerekek neveletlennek, kezelhetetlennek tűntek. 20 év gyakorlattal a hátam mögött attól tartottam, hogy nem leszek alkalmas a feladat ellátására. Vezetőm támogatása, személyes példamutatása mellett azonban rájöttem: a megoldás kódszava a szemléletváltás. Megtanultam még toleránsabbnak lenni, elrugaszkodni a beidegződésektől, újféle pedagógiát nyújtani. Sokat beszélgettem a gyerekekkel, és segítettek megtalálni a helyes utat. Nem szégyen, ha elfogadjuk a gyermekek segítségét ahhoz, hogy eligazodjunk az Ő életükben, az Ő világukban.

8. Összegzés

Portfóliómban azokat a területeket, kompetenciákat emeltem ki, amelyek jelentős mértékben csiszolódtak, változtak az évek folyamán. A mai napig úgy érzem, hogy van még mit tanulnom, van, amiben változnom kell. Az óvodapedagógusi pályán soha nem mondhatom azt, hogy már eleget tudok. A szabályozási háttér folyamatosan változik. Minden új csoport minden egyes gyermeke új kihívás, új felfedezés, új kapcsolat, amely az én pedagógusszemélyiségem fejlődésének is újabb lépcsőfoka. Jelenlegi munkahelyemen a kollektíva életkori összetétele alapján azok közé tartozom, akik a legtöbb időt töltötték a pályán. Óvodapedagógusok mentoraként feladataim közé tartozik a hivatás rejtelmeibe bevezetni az óvodapedagógus hallgatókat, a pályakezdő kolléganőket, miközben igyekszem bepillantást nyerni az általuk képviselt újszerűségbe. Terelgetem pályafutásukat, miközben én magam is tanuló vagyok.

A prezentáció ide kattintva érhető el »

Vissza az 5. szekció beszámolójához »

 

Nyomtatás