Ugrás a tartalomhoz

Lehetséges (tovább)képzési formák

2013. augusztus 8.

Az elmúlt évtized során bekövetkezett technikai forradalom és a már évtizedek óta tartó módszertani megújulás időszerűvé tette a pedagógus-továbbképzések megújítását, lehetséges formáinak átgondolását is. A TÁMOP-3.1.5/12: Pedagógusképzés támogatása kiemelt uniós projekt alapvető célja a pedagógus-továbbképzési rendszer - nemzeti köznevelési rendszerre épülő - megújítása a jelenlegi rendszer felülvizsgálatával, tartalmi, szerkezeti megújításával, az életpályamodellhez kapcsolódó továbbképzési programok fejlesztésével. Cikkünkben rövid áttekintést adunk a jövőben akkreditálásra kerülő továbbképzések lehetséges formáiról.

Ahhoz, hogy el tudjuk dönteni egy-egy továbbképzési program fejlesztése előtt, hogy milyen képzéstípusra lenne szükség, célszerű megírni, érdemes áttekinteni a fő pedagógiai elemek kölcsönhatását.[1] Csak az igényfelmérés és a konkrét célcsoport megnevezése után érdemes meghatározni a tartalmi elemeket és az azokhoz illeszkedő módszereket, eszközöket. Amennyiben fordított sorrendben fejlesztünk programot, elképzelhető, hogy a fióknak dolgozunk, vagy sikertelen lesz a gyakorlati megvalósítása.

A szakmai tudás, képességek, tájékozottság felfrissítése, kiegészítése, új területek megismerése hagyományos, tantermi oktatás során is megvalósulhat. A tantermi oktatás kontaktmódon zajlik: elméleti és gyakorlati órákon. Az elmélet és gyakorlat aránya nincs megkötve. A záró ellenőrzés általában valamilyen írásbeli házi dolgozat. Az alapító és szervező szempontjából költségtakarékos, mert viszonylag kevés taneszközzel megtartható. A résztvevő szempontjából költséges, mert szabadságot kell kivennie, utazási és szállásköltségek is felmerülhetnek, szakirodalmat kell beszereznie (fénymásolnia) stb. A munkáltató számára is költséges, mert a részt vevő pedagógus helyettesítését is ki kell fizetnie.

Tréningnek azt a komplex képzési eljárást nevezhetjük, amely négy elemet foglal magában: az elméleti ismeretek elsajátítását, feldolgozását, ezek gyakorlatban való alkalmazásának képességét, a visszacsatolást és a személyiség feladatra való alkalmasságának mérését, alkalmassá tételét, vagyis a kimenete az elvárt kompetencia!”[2]

Abban az esetben célszerű alkalmazni, ha valamilyen kompetencia kialakítását, fejlesztését akarjuk elérni. Például mediáció vagy konfliktuskezelés elsajátításához, gyakorlásához, illetve csapatépítésre is kiváló.

A tréningen 100%-ban kötelező a részvétel, és csakis kontaktórában valósítható meg. Emiatt nemcsak a résztvevő vagy a munkáltató számára költséges, hanem a szervezőnek is. Viszonylag alacsony létszámú csoporttal, és indokolt esetben két trénerrel végezhető hatékonyan.

A tréning akkor válhat költséghatékonnyá is, ha az adott intézményben egy-egy tantestület vagy munkaközösség számára kerül megtartásra.

Távoktatás: az oktatásnak az a formája, amely alkalmazása esetén a tananyaggal való megismerkedés, a tananyag elsajátítása és az elsajátított tudásról történő számadás a felnőttképzésben részt vevő önálló tevékenységét igényli.

A távoktatás során a tanulás közvetett irányítása valósul meg, amely megköveteli a tananyagok speciális felépítését, az azokhoz való hozzáférés technikájának biztosítását, valamint azt, hogy a résztvevők ellenőrizhessék a tanulási folyamatot.

A távoktatás időtartamát, valamint az ismeretátadás és a tanulmányok teljesítése ellenőrzésének formáit a képzésben részt vevő felnőttel kötött felnőttképzési szerződésben a felnőttképzést folytató intézmény határozza meg. A távoktatás megvalósulhat hagyományos levelező oktatás keretében vagy infokommunikációs technológiai adathordozók felhasználásával.”[3]

A távoktatás még nem gyakori a magyar (tovább)képzési kultúrában, hiszen az önálló tanulás nemcsak a gyerekeknek, de a felnőtteknek is gondot okoz. Ez a képzési forma – bár kétféle módon is megvalósítható – napjainkban IKT alkalmazásával zajlik. Ez eleve már megszűri a résztvevők körét. A távoktatás a szakmai tudás felfrissítése, kiegészítése vagy az új területek megismerése szempontjából jól alkalmazható, azonban a gyakorlati tapasztalatok egy részének megszerzésére alkalmatlan, például a módszertani, didaktikai gyakorlati tudás elsajátítására (pl. drámajáték-vezetés, korszerű laboratóriumi kísérletek, kooperatív tanulás, karvezetés stb.).

Az alapítónak maga a távoktatási képzés fejlesztése (a járulékos anyagokkal és keretrendszerrel együtt) egyszeri „egyösszegű”, de nagy anyagi befektetés. Már az előkészítés során jelentős szellemi érték keletkezik, éppen emiatt a képzéseket elsődlegesen az alapító szervezi, és csak ritka esetben adja át az indítás jogát másnak.

A résztvevőnek egy magasabb résztvevői díjat kell kifizetniük, azonban nincsenek egyéb járulékos költségek, mint pl. utazási és szállásköltség, szakirodalom megvásárlása vagy fénymásolása stb. Ugyanakkor jelentős önfegyelmet igényel, hiszen az önképzést a „szabadidejéből” kell megoldania.

A munkáltató számára költséghatékony, hiszen a normatív támogatáson kívül nem terheli más költség.

„Az e-learning olyan számítógépes hálózaton elérhető nyitott – tér- és időkorlátoktól független – képzési forma, amely a tanítási-tanulási folyamatot megszervezve, hatékony, optimális, ismeretátadási, tanulási módszerek birtokában a tananyagot és a tanulói forrásokat, a tutor-tanuló kommunikációt, valamint a számítógépes interaktív oktatószoftvert, egységes keretrendszerbe foglalva, a tanuló számára hozzáférhetővé teszi.”[4]

„Az e-learning általános értelmezése alatt azt a technológiával és módszertannal alátámasztott interaktív tanulási folyamatot értjük, ahol a tananyag, az oktató (mentor, tutor) és a hallgató kapcsolata informatikai eszközök segítségével valósul meg. Természetesen a belátható jövőben a tanulási folyamatból a közvetlen emberi (mentor, tutor) támogatás teljesen nem zárható ki, így a gyakorlatban legtöbbször nem tiszta e-learningről, hanem blended learningről beszélünk, vagyis az elektronikus és a hagyományos tantermi oktatás kombinációjáról. Egyszerűség kedvéért általában az e-learning kifejezés használatos az ilyen, nem tisztán elektronikus megoldásokra is.”[5]

Az e-learning mint módszer – a tréning kivételével – bármely képzéstípusban alkalmazható. A csak IKT-n alapuló távoktatás e-learningként is értelmezhető.

Néhány példa az e-learning előfordulási formáira:

„A blended learning olyan oktatási technológia, mely a képzéshez változatos, tanulási környezeti elemek (módszerek és eszközök), hagyományos és virtuális tantermi tanulási formák, személyes és távolsági konzultáció biztosításával, nyomtatott és elektronikus tananyagok segítségével infokommunikációs eszközök révén a tananyagot kooperatívan, változatos módszerekkel, illetve egyénre szabott formában teszi hozzáférhetővé, biztosítja a tanulók előrehaladási ütemének ellenőrzését, értékelését.”[6]

A blended learning kevert módszer, mivel az e-learninget kombinálja a hagyományos tantermi oktatási formával. Ebből kifolyólag hatékonysága és „népszerűsége” magasabb, mivel nem a puszta önképzést helyezi fókuszba, hanem a közvetlen, személyes konzultációnak is helyt ad. A blended learning lehetővé teszi az elméleti és gyakorlati oktatást egyaránt, korszerű eszközök bevonásával.

Az alapítónak maga az e-learning taneszközök fejlesztése (a járulékos anyagokkal és keretrendszerrel együtt) egyszeri „egyösszegű”, de nagy anyagi befektetés. Mivel a pedagógus-továbbképzési rendszerben eddig ritkán fordult elő, nem lehet megítélni a szervezési jog átadásának hajlandóságát. Feltételezhető azonban, hogy a kezdeti, viszonylag nagy anyagi ráfordítás és a technikai feltételek miatt ebben az esetben is viszonylag kicsi lesz a hajlandóság a képzés indítási jogának átadására.

A résztvevőnek egy magasabb résztvevői díjat kell kifizetnie, hiszen az e-learning taneszközöket meg kell vásárolnia, azonban nincsenek egyéb járulékos költségek, mint pl. utazási és szállásköltség, szakirodalom megvásárlása, vagy fénymásolása stb. A munkáltatónak csak részben költséghatékony, hiszen a normatív támogatáson kívül egy-egy esetben más költség is terhelheti (pl. a részt vevő pedagógus helyettesítési díja).

A folyamatba ágyazott továbbképzések változatos formáinak egyike a meghatározott számú kontaktórából álló, hagyományos tanfolyami vagy tréningjellegű továbbképzés és a közbeiktatott, e-mentor által támogatott otthoni gyakorlat kombinációja. A tanultak saját munkahelyen történő gyakorlati kipróbálása során a résztvevő folyamatos kapcsolatban van e-mentorával, aki választ ad kérdéseire, segíti őt a felmerülő problémák megoldásában, a tanultak helyes értelmezésében és elmélyítésében. A résztvevő a nem kontaktidőben végzett tevékenységét folyamatosan dokumentálja, a dokumentációt az e-mentor, az oktató és a többi résztvevő számára hozzáférhetővé teszi. A következő kontaktszakaszban beszámol a gyakorlat során szerzett tapasztalatairól. (A nem kontaktidőben a tényleges gyakorlati kipróbálás mellett helyet kaphat egyéb tevékenység, pl. hospitálás, tanulmányút is.)

A modulszerkezetű program definiálása két jogszabályban is megtalálható (a kettő kiegészíti egymást).

„Moduláris rendszer: Meghatározott, összekapcsolható egységekből (modulokból) álló képzési program, tananyag, amely lehetővé teszi a képzés kimeneti követelményének teljesítéséhez szükséges ismeretek részenkénti elsajátítását, biztosítja a szakmák közti átjárhatóságot, az eltérő tudásszintekhez, munkatapasztalatokhoz való alkalmazkodást, a képzések különböző irányú specializálását. A modulok egymáshoz illesztésével, cseréjével különböző moduláris képzési programok, tananyagok állíthatók össze.”[7]

Továbbá:

„Modul: Tanítási vagy tananyagegység, amely egy logikailag összetartozó ismeretanyagnak önállóan kezelhető, meghatározott személyi és tárgyi feltételekkel behatárolt, mérhető kimenetű, önállóan is tanítható része. A modul ismeretanyagának elsajátítását követően a képzésben részt vevő személy képes lesz az ismereteket, készségeket, képességeket, tulajdonságokat meghatározott szinten alkalmazni, illetve további tanulmányai során felhasználni.”[9]

A moduláris szerkezetű programok esetében a fent említett bármely képzési típust lehet alkalmazni úgy, hogy minden egyes modul végén a megfogalmazott követelmények teljesíthetők legyenek, vagyis biztosítani kell a kimeneti feltételeket. A moduláris szerkezetű programok nagyfokú rugalmasságot biztosítanak a (tovább)képzési rendszernek. Ezáltal a résztvevő elkerülheti az ismétléseket, vagy kihagyhatja a kevésbé preferált modulokat.

A moduláris rendszer lehetővé teszi, hogy a résztvevő választhasson a modulok közül egy programon belül, ill. programok között is.

A képzési formák palettája tehát változatos. Nyilvánvaló, hogy jelentős meghatározója lesz a képzés típusának kiválasztásakor a tartalom, hiszen bármilyen költséghatékony a távoktatás vagy az e-learning, van, ami a személyes jelenlét és gyakorlat nélkül nem elsajátítható. A pedagógusok választásának pedig a képzés tartalma mellett meghatározójává válik a személyiségük.

Összeállította:

Demeter József referens,
Oktatási Hivatal, Pedagógus-továbbképzési Osztály


[1] Jörg Knoll: Tanfolyam- és szeminárium-módszertan. Gyakorlókönyv tanfolyamok, szemináriumok, munka- és beszélgetőcsoportok alakításához. IIZ/DVV Budapesti Projektiroda. Bp. 1996. 88. o.
[2] Dr. Poór Ferenc: A tréning és gyakorlata.
http://www.hrportal.hu/article_print.phtml?id=58645 Letöltés ideje: 2011. 10. 18.
[3] A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény. 29.§ 3.
[4] Forgó Sándor: Agria Media Oktatástechnológiai és Információtechnológiai Konferencián elhangzott előadás. 2002.
[5] Kovács Ilma: Új út az oktatásban? A távoktatás. Okker. Bp. 2005. 279. o.
[6] Forgó Sándor: Tanulás tér- és időkorlátok nélkül. In: Iskolakultúra. 2004/12. 123–139. o.
[7] A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény 29. § 18.
[8] Az akkreditációs eljárás és követelményrendszer részletes szabályairól 24/2004. (VI. 22.) FMM rendelet 15. § (2) c, f, k
[9] A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény 29. § 17.

 

vissza az előző menü szintre
ugrás a lap elejére
ugrás a főoldalra
vissza a normál változatra