Tanárképzés, továbbképzés – Kárpáti Andrea 2008.

A jó tanár az oktatási rendszer legfontosabb eleme a tanulók teljesítményére hatást gyakorló tényezők közül. Ez az a terület, ahová érdemes koncentrálni az erőforrásokat, ehhez tudásintenzív képzési helyeket, tudásgazdag továbbképző centrumokat kell működtetni – erre a következtetésre jutott egy, 25 ország részvételével végrehajtott felmérés alapján az OECD 2007-es jelentése. Az összegzés többek között azt is megállapítja, hogy az oktatási rendszer csak annyira jó, amennyire a tanárok, akik alkotják.

A hazai tanárképzés és pedagógus továbbképzés megújításának javaslatai mellett az európai országok pedagógus-továbbképzési rendszereiről is áttekintést ad Kárpáti Andrea összefoglalója. A minőségi oktatás fontos feltétele, hogy a tanárok minél gyakrabban vegyenek részt szervezett továbbképzésen. A felsőoktatási intézmények személyi hátterét és infrastruktúráját a rendszeres akkreditációk legalábbis valamilyen szinten garantálják, a továbbképzési piacon jól érvényesülő kisvállalkozások esetében ilyen szűrő nem működik. Az egyik legnagyobb probléma szervezeti jellegű: a továbbképzés elszakadt a képzés helyétől.

A tanfolyami akkreditáció csak a tervezés szintjén jelent minőségbiztosítást - hogy mi valósul meg a beadott programból, arról nem nyerhetünk innen adatokat. Bizonyos, hogy az igényes továbbképzők megszívlelik a résztvevők kritikáját, s bár erre semmiféle külső kényszer nem ösztönzi őket, eredményesen tanítanak is - ám a sok milliárd forintos piac mégis erősebb és átláthatóbb központi kontrollt igényelne. Az OECD szakértői csoportja Magyarországról szóló értékelésében (Davidson, 2008) is erősen szorgalmazza a továbbképzések szigorú minőségbiztosításának bevezetését. A minőségbiztosítás jelenleg nagyrészt elégedettségi kérdőíveket jelent - s a továbbképzésben részt vevő tanárok túlnyomó része valóban elégedett. A továbbképzések hatását vizsgáló kutatási eredmények szerint a tanfolyamok végzőseinek többsége azonban nem érzékel jelentős javulást pedagógiai munkájában. Sajnos az átlagosnál is kevesebb segítséget nyújtottak a továbbképzések a tanulók és a pedagógusok közötti konfliktusok, a szülőkkel való együttműködés és a tantestületen belüli konfliktusok megoldásában (Liskó, 2004.) A továbbképzések finanszírozásával kapcsolatban a kutatási eredmények azt mutatják, hogy a fenntartók azokat az iskolákat támogatták, ahol eleve jobbak voltak a feltételek.

A továbbképzés csak akkor tekinthető sikeresnek, ha a szükséges kompetenciákat a pedagógus tényleg elsajátította, erre pedig semmi mással, mint a végzettek vizsgaműveinek ellenőrzésével lehet központilag hatást gyakorolni.

A mesterszintű tanárképzés 2009 szeptemberétől elindul, hiszen ekkorra ér véget az alapképzések első ciklusa. Négy-öt év elteltével megjelennek az iskolában az új képzési programban diplomázott tanárok, de azután körülbelül 10-15 évnek (azaz mostantól, 2007-től számítva 15-20 évnek) kell eltelnie ahhoz, hogy többségbe kerüljenek a korszerűen képzett pedagógusok. Nyilvánvaló, hogy a kompetenciafejlesztés kulcsszavával jellemezhető aktuális oktatási reform ezt az időeltolódást nem viselné el. A pedagógus-továbbképzések fontos szerepet tölthetnek be a korszerű pedagógiai módszerek elterjesztésében.

A sikeres továbbképzési részvétel a tanári kereseteket sem befolyásolja. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az egyéni ambíciókon és a szerény minőségi bérpótlékon túl csak a kötelező továbbképzés elrendelése lehet a továbbképzésre való jelentkezés gyakorlati indoka. Ma Magyarországon akármilyen rossz munkát végez is egy pedagógus, ezt sem pontosan lemérni, sem szankcionálni nem lehet. A továbbképzések elvégzése tehát hétévente 120 órában kötelező ugyan, de az ott tanultak alkalmazása egyéni igényességen múlik.

A teljes fejezet itt olvasható.
Teljes tanulmány: Zöld könyv - A magyar közoktatás megújításáért 2008