Átadni a tudást

Az intézményvezetőknek át kell alakítaniuk a gondolkodásmódjukat, nem elég, ha csak papírból tájékozódnak a minősítési rendszerről – véli dr. Hicz János, a Budapest XVII. kerületi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Gimnázium igazgatója, akinek intézményében élénk szakmai diskurzus kísérte a portfóliókészítést, a pedagógusok pedig elkezdtek kutatni a régi munkáik után.

Hányan vettek részt intézményükből az ideiglenes Pedagógus II. fokozatra jogosító egyszerűsített eljárásban?

A 2014-es rendkívüli eljárásban nyolcan töltöttek fel portfóliót. Volt olyan kolléga, aki a teljes, és természetesen olyan is, aki az egyszerűsített változatot készítette el. A nyolc kollégának rendhagyó „szeánszokat" szerveztünk, amelyeken megbeszéltük, hogy miről is szól a portfólió, és miképp tudunk egymásnak segíteni. Például hospitálási napló is szerepelt a feltöltendő dokumentumok között, a kollégák megszervezték az óralátogatásokat, sőt fel is vették egymás óráit videóra. Azután – mivel nagyon sok ellentmondó információ keringett a portfólióról – az Oktatási Hivatalból hívtunk előadót, aki megválaszolta a felmerülő kérdéseinket. A tájékoztatóra olyan kollégák is eljöttek, akik most ugyan nem voltak érintettek és nem töltöttek fel portfóliót, de érdekelte őket a téma. Mindent egybevéve elmondhatom, hogy élénk szakmai diskurzus kísérte iskolánkban a portfóliókészítést.

Tapasztalt-e változást intézményük szakmai munkájában a portfóliókészítésnek köszönhetően?

Ha az egzakt adatokban még nincs is mérhető változás, a gondolkozásban mindenképpen. A portfólió átfogó dokumentálást kér a pedagógus eddigi munkájáról, de legyünk őszinték, ezzel eddig nemigen foglalkoztunk. Soha nem kérte senki a 10-20-30 évvel ezelőtti munkásságuk dokumentumait. Úgyhogy például ennek hatására a kollégák elkezdtek kutatni a régi dolgaik után. Aztán ott vannak az indikátorok. A mostani eljárás után mindenki tudni fogja, hogy konkrétan milyen mérőszámok, mutatók alapján kell a munkájukat szervezniük, végezniük. Korábban ilyen nem volt, legfeljebb az igazgató vagy a szakfelügyelő, munkaközösség-vezető vagy a saját kolléga látogatta az óráikat. Ők elmondták ugyan, hogy mi tetszett, mi nem tetszett, hiányzott azonban egy egységes, objektív szempontrendszer, amely mentén dolgozhatott a pedagógus. Ugyanez vonatkozik az intézményi szintre is: már most látható, hogy nekünk, intézményvezetőknek is át kell alakítanunk a gondolkodásmódunkat. Ha sikeresek akarunk lenni, hozzá kell igazítanunk a működésünket a rendszerhez.

Ön is készített e- portfóliót, milyen tapasztalatai voltak?

Tizennyolc éve vagyok a pályán, de én is beleestem abba a hibába, hogy nem igazán dokumentáltam az előző években a pedagógusi tevékenységemet, így mélyen bele kellett túrnom a fiókba, hogy előkeressem a megfelelő anyagokat. Majd azzal szembesültem, hogy ezeket a dokumentumokat a különböző kompetenciák szerint kell feltöltenem. Ez kétségkívül lassította a munkát. További nehézséget jelentett, hogy viszonylag későn jelentek meg az Útmutató [1] szaktárgyi kiegészítései és mintadokumentumai. Megítélésem szerint a szak- és területspecifikus útmutatókon kívül intézménytípusok szerinti segédanyagokra is szükség lenne, hiszen másfajta dokumentumok támogatják egy általános vagy egy középiskolai pedagógus napi munkáját.

Hány kollégája jelentkezett a 2015. évi minősítésre?

Intézményünkből összesen hat pedagógus került be a jövő évi minősítési tervbe, így nekik november végéig kell feltölteni portfóliójukat. Kötelező lesz a minősítése két gyakornok kollégának, akik ha eredményesen szerepelnek a minősítővizsgán, 2016. január 1-jétől Pedagógus I. fokozatba kerülnek. Rajtuk kívül négy kollégánk rendelkezik 30 év szakmai gyakorlattal, vagyis ők eleget tesznek a jövő évi minősítési eljárásba kerülés különös feltételeinek. Ha megfelelt minősítést szereznek, 2016. január 1-jétől Pedagógus II. fokozatba nyernek besorolást.

A tapasztalatok birtokában miként segíti majd felkészülésüket?

Túlzás nélkül állíthatom, kiemelt szerep hárul minden egyes intézményvezetőre a minősítővizsgán, minősítési eljáráson részt vevő pedagógusok eredményes felkészülésében. Vezetőként, illetve a minősítőbizottság tagjaként is tisztában kell lennünk a minősítés teljes folyamatával, az értékelés eszközrendszerével és módszertanával, valamint szakszerű és hiteles válaszokat, iránymutatást kell adnunk a kollégáknak, ha bármilyen kérdés, probléma merül fel. A portfólió dokumentumainak összeállításánál és feltöltésénél szerzett saját tapasztalataim megosztása mellett elsődlegesnek tartom például az indikátorrendszer jelentőségének közvetítését a kollégáim felé, annak tudatosítását, hogy mely tevékenységekkel, milyen dokumentumokkal tudják leginkább alátámasztani munkájukban az egyes kompetenciákat, elvárt indikátorokat. Véleményem szerint arra is fel kell hívni a figyelmüket – még a tapasztaltabb tanárokét is –, hogy a tíz-húsz évvel ezelőtti dolgok nem biztos, hogy elegendőek lesznek a minősítésüknél.

Véleménye szerint hogyan tudnak az intézményvezetők hatékonyan részt venni a minősítésben?

Először is minden igazgatónak meg kell tanulnia, hogy mi a szerepe egyáltalán a minősítésben. Nem elég, ha papírokból tájékozódik az új rendszerről, amely amúgy is folyamatosan változik, alakul. Azután úgy vélem, az igazgatók többsége biztosan a saját szubjektív értékítélete alapján fog majd minősíteni, éppen ezért rendkívül fontos, hogy megértessük velük: ez egy objektív rendszer, és csak akkor működik, ha objektív mérőszámokat használunk.

Milyen javaslatai vannak az intézményvezetői portfólió tartalmi elemeire?

Biztos, hogy másképp kell értékelni az intézményvezetőt a portfóliójában, mint egy beosztott pedagógust. Mondok egy példát: van olyan indikátor, amely azt mutatja, hogyan foglalkozik a pedagógus a speciális bánásmódot igénylő vagy különleges képességű gyerekekkel. Egy intézményvezetőnek legtöbbször egy osztálya van, két órát tanít, ezek alapján azonban nem lehet megállapítani, hogy ez a szempont, a különleges bánásmódot igénylő gyerekekkel való foglalkozás hogyan valósul meg az egész iskolában. Ehelyett az igazgatók esetében arra kellene figyelni, hogy mit tesznek azért, hogy intézményi szinten megvalósuljon a tehetséggondozás. Fontosnak tartom továbbá a tantárgyfelosztás beemelését is, hiszen abból világosan látszik, hogy az intézmény vezetője mire helyezi a hangsúlyokat: szakköröket biztosít, plusz csoportbontást vagy felzárkóztatót. Ugyancsak szerepelnie kellene a szempontrendszerben annak is, hogy az intézményvezető mit tesz a kollégái szakmai előmeneteléért, felzárkózásáért, továbbképzéséért. Összegezve tehát én komplexebben nézném az intézményvezetőt, mint pedagógust a portfólióban.

Intézményükből hányan vesznek részt a tanfelügyeleti és pedagógusminősítési szakértői képzésben? Milyen hatása lehet az ő szakértői tevékenységüknek az intézmény szakmai munkájára?

A szakértői képzésben ketten veszünk részt az egyik helyettesemmel. Azt hiszem, hogy az új oktatáspolitikai elvárások irányát most már mi is tudjuk közvetíteni az iskolában. Azt is, hogy a tanfelügyeleti és pedagógusminősítési rendszer mit fog adni nekik, és mire kell felkészülniük. Ha őszinték akarunk lenni, akkor el kell mondanunk, hogy az oktatáspolitika az utóbbi években teljesen más irányt vett, és most már mi is kezdjük érteni és érezni ezt az irányváltást. Már csak át kell adnunk a megszerzett tudást és tapasztalatot a kollégáknak.

[1] Útmutató a pedagógusok minősítési rendszeréhez c. kiadvány