Győrfi Ágnes: Tapasztalatok a szakértői képzésekről

A TÁMOP-3.1.5 és a TÁMOP-3.1.8. uniós projekt egyik kiemelt feladata volt a minősítési és a tanfelügyeleti szakértők felkészítése. 2013 őszén két kontaktképzés megtartásával történt az első 100 képző felkészítése, akik a 2014 tavaszán akkreditált „Tanfelügyeleti szakértők felkészítése pedagógiai-szakmai ellenőrzésre" című blended továbbképzés és a „Szakértők felkészítése a pedagógusminősítésre" című blended továbbképzés trénereivé váltak.A törvény által előírt folyamatos minőségbiztosítás és a vizsgákat követő online résztvevői kérdőív mellett a TÁMOP-3.1.5 projekt egyik célja ezeknek a képzéseknek a monitorozása volt 15 fő ellenőrzési szakértő bevonásával. Győrfi Ágnes beszámolója egy minőségbiztosítási szakértő tapasztalatainak szemszögéből mutatja be blended továbbképzéseket.

A pedagógusok előmeneteli rendszeréről szóló 326/2013. (VIII.30.) Kormányrendeletnek megfelelően az Oktatási Hivatal a TÁMOP-3.1.5/12 kiemelt uniós projekt keretében mindenre kiterjedően kidolgozta a pedagógusminősítés eszközrendszerét. A munka megkönnyítése, átláthatósága érdekében az Útmutató a pedagógusok minősítési rendszeréhez című kiadvánnyal támogatta a minősítési eljárások megszervezésében, kivitelezésében az intézményvezetőket, a gyakorló pedagógusokat és a szakértőket egyaránt. Részletes, közérthető nyelven megfogalmazva kaphattak információt az érintettek az e-portfólió felépítéséről, elkészítéséről; a minősítési eljárás folyamatáról; az adott fokozatokhoz kapcsolódó sztenderdekről, indikátorokról, az értékelő táblázatok kezeléséről. Az összeállított kiadvány a hatékony felkészülést dokumentummintákkal, sablonokkal, fogalomtárral is segítette, érintve a közoktatás különböző, egyedi szakmai területeit is.

A pedagógusminősítési rendszer közelmúltban történt bevezetésének rendkívül fontos részét képezte a 2014-ben zajló több ezer próbaminősítés minőségbiztosítási ellenőrzése, mely rávilágított a rendelet gyakorlatban való alkalmazása során felszínre kerülő hiányosságokra, fejlesztendő pontokra, a munka közben megfogalmazott szakmai kérdésekre. Az akkor szerzett tapasztalatokból összeállított munkaanyag segítette a rendszer egyes elemeinek pontosítását, kiegészítését, módosítását, újragondolását a minősítési folyamat hatékony, sikeres beindítása érdekében. A minőségellenőrzés kiterjedt a hagyományostól eltérő, új típusú, blended képzés minden területére, így teljes képet kaphattunk a távoktatási időszakok eredményességéről és a kontaktórákon zajló tevékenységekről egyaránt.

A minőségellenőrzési csoport a szakértői záróvizsgákat és pótvizsgákat egy átfogó szempontsor alapján vizsgálta. A látogatások alkalmával az ellenőrzés kiterjedt a csoportos vizsgák megfelelő előkészítésére; a dokumentációs anyag minőségére, pontosságára; a lebonyolítás körülményeire, szervezettségére. A szakmai szempontok során kiemelt figyelmet kapott annak értékelése, hogy a látogatott vizsgákon az eljárásrend, és annak tartalma megfelelt-e a kijelölt céloknak, elvárásoknak; az előírásoknak megfelelő volt-e a vizsgáztatók munkája. A decemberi ellenőrzéseken szerzett tapasztalatok alapján elmondható, hogy a PÉM záróvizsgák és pótvizsgák gördülékenyen zajlottak, tartalmilag-formailag megfeleltek az Útmutatóban megfogalmazott elvárásoknak.

A gyakorlati vizsgát megelőző percekben megtörtént a portfólióhoz kapcsolódó dokumentumok pótlásának adminisztrálása, a jegyzőkönyvek felvétele. A portfólió áttekintésekor észlelt hibák, hiányosságok korrigálásáról minden esetben jegyzőkönyv készült, melynek tartalmát ismertették a vizsgáztatók a résztvevőkkel. A dokumentumot hivatalosan lezárták, egyetértésüket aláírásukkal igazolták. A bemutatkozást követően a vizsgáztatók ismertették a hivatalos eljárásrendet, hangsúlyozták a minősítési eljárásban való, az elvárásoknak megfelelő szereplés fontosságát. Kérték, hogy a valóságban lezajló minősítési eljárást modellezve, a vizsgaszituáció feszültségét kizárva folytassák le egymás közt szakmai beszélgetésüket pedagógusi- és szakértői szerepkörben is. Felhívták a figyelmet a megszabott időkeret pontos betartására. Nyomatékkal hívták fel a résztvevők figyelmét arra, hogy az adott alkalom kiemelt célja a minősítési eljárásban megkívánt megfelelő eredmény elérése, a szakértői szereptől elvárt objektív értékelés, a szakszerű kommunikáció gyakorlatban való helyes alkalmazása.

A vizsgáztatók jellemzően már az eljárás megkezdése előtt oldották a vizsgahelyzet adta feszültséget egy-egy személyes, kötetlen beszélgetéssel.

Az eljárás bevezető szakaszában elismerően nyilatkoztak az előkészítő dokumentum-elemzés során tapasztaltakról, a jelen lévő pedagógusok felkészültségéről, igényességéről. Mindvégig érdeklődéssel, értő figyelemmel, a szemkontaktus felvételével kísérték végig a tudásukról számot adó résztvevőket. Metakommunikációjuk érdeklődésükről biztosította a résztvevőket a portfólió prezentációjának bemutatása során. Vizsgáztatói szerepüknek megfelelően figyelték a pedagógusok szakmai attitűdjét, illetve a szakértői szereppel való azonosulásra való képességüket. Az előzetes felkészüléskor kritikus területekként megjelölt problémás szakmai pontokban az adott helyzetben egyeztettek, véleményüket érvekkel alátámasztva képviselték. Körönként segítették a kompetenciaalapú értékelő táblázat szakszerű kitöltését, az indikátorok pontos értelmezését, a reális értékelést.

Papíron, illetve az elektronikus felületen is lejegyezték a látott és hallott kiegészítő információkat. Szakmai észrevételeiket, megjegyzéseiket, a felmerülő kérdéseket az adott helyzetben megbeszélték, egyeztették. Támogató, rávezető megjegyzésekkel, irányító kérdésekkel gazdagították a vizsgázó pedagógusok pontos fogalomhasználatát, az objektív értékelés szakszerű összeállítását. Következetesen, szigorúan megkövetelték, hogy minden kérdéses pont esetében (0, 1, 2, N.é.) a tanórán látott, a portfólióban olvasott, illetve a portfólióvédés kapcsán kapott konkrét tényekkel támasszák alá, indokolják választásukat. Ehhez a munkához felhasználhatták az otthoni felkészülés során előzetesen elkészített segédanyagokat is.

A vizsgáztatók egymás munkáját kiegészítve dolgoztak. A legtöbb esetben rugalmasan, tapasztalt trénerekként kezelték a váratlan helyzeteket. A reális, komplex értékelés érdekében, a vizsga során jegyzetekkel egészítették ki az előzetes dokumentumelemzés- és az óramegfigyelés során tapasztaltakat az aktuálisan szerzett információkkal. A pedagógusok dokumentumaiból való alapos előkészületi munkának köszönhetően óriási segítséget kaptak a részvevők az értékelő táblázat szakszerű kitöltésében, a pontos fogalomhasználat, a megfelelő szakmai nyelvezet gyakorlatban való alkalmazásában. Sok esetben magas színvonalú, oldott légkörű szakmai beszélgetéssé alakult a vizsgaszituáció.

Az eljárás zárásaként a vizsgáztatók egyeztették, összesítették a jegyzőkönyveket. A résztvevők elkészítették önértékelésüket is a szakértőként teljesített feladataikat követően.

A vizsgáztatók szívesen számoltak be a PSZE és a PÉM képzéseken és vizsgákon szerzett tapasztalataikról. A pozitívumok mellett megemlítették a rendszer működését nehezítő problémákat is. Néhányan még megoldatlannak vélték a vizsgák korrekt eljárásrendjében tapasztalható-, illetve a tanfelügyelői és szakértői szereppel kapcsolatos elvárásokban való konszenzus hiányát. Egyöntetűen aggályos pontnak tartották a képzésekről tanfelügyelőként, szakértőként kikerülő, mesterpedagógusként minősített résztvevők egy részének valódi alkalmasságát a rájuk váró felelősségteljes munkára. Negatív tapasztalatként fogalmazták meg, hogy a vizsgára érkező pedagógusok sok esetben még nincsenek tisztában az eljárásrend pontos menetével; a tanfelügyelői, illetve szakértői szerephez kapcsolódó feladatokkal; nem rendelkeznek a pedagógusminősítés részét képező megfelelő kérdezéskultúrával; az alapfogalmak definiálásával.

A trénerekkel folytatott interjúk során kiderült, hogy a próbaminősítések feszített tempója miatt egy-egy hétre gyakran akár 20 pedagógusból is fel kell készülnie a vizsgáztatóknak. Ez 20 tanóra megtekintését, és a hozzájuk kapcsolódó egyéb dokumentumok alapos formai és tartalmi áttekintését követeli meg ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű információ birtokában, reálisan értékelhessék a résztvevők munkáját. Mindenki egyéni arculatú rendszerező dokumentumot szerkesztett saját magának kifejezetten erre a felkészülési szakaszra a hatalmas mennyiségű adat átláthatósága érdekében.

Az egységes eljárásrend ellenére komoly nehézséget jelentett a vizsgáztatók számára, ha speciális szakterületen dolgozó pedagógusokat kellett minősíteniük. Az ő esetükben a dokumentumokat, a portfóliókat és a foglalkozásokat is kissé eltérő szemszögből kellett elemezniük, értékelniük, hiszen igazodniuk kellett a szakszolgálat területén dolgozó szakemberek, illetve a kollégiumi nevelésben dolgozó tanárok sajátos szaknyelvezetéhez és az ahhoz kapcsolódó indikátortáblázathoz. A nehézségek ellenére nagyon pozitív élményt jelentett számukra az ellenőrzött pedagógusokkal való közös munka, öröm volt a vizsgázók nagy szaktudásról, elhivatottságról árulkodó életpályájának megismerése.

A vizsgázó résztvevőkkel folytatott interjúk is számos hasznos tapasztalattal, észrevétellel járultak hozzá a rendszer minőségi javításához. Néhányan negatív élményként számoltak be arról, hogy sem ők, sem a vizsgáztatók nem kapták meg postán a foglalkozásokról készített filmfelvételeket, a DVD-k elkallódtak, így előfordult, hogy fel kellett venniük egy-egy új tanórát, melyet a vizsga előtt néhány nappal tudtak egymásnak elküldeni a Google-drive felületen. Néhány, rendszerhiba okozta kellemetlenség megnehezítette a vizsgára való alapos felkészülésüket. A csoporttagok folyamatos Skype-kapcsolattartással, illetve – a Moodle-felület gyakori akadozása miatt – önálló online tanulócsoportok alakításával próbálták egymást segíteni a rendelkezésükre álló rövid időben. A vizsgázó pedagógusok nagy része elismerően nyilatkozott a vizsgáztatók bátorító, segítő, fejlesztő szándékú hozzáállásáról.

A PÉM vizsgák helyszíne minden esetben a Best Western Hotel Hungária volt. Az épület alkalmas volt az óriási létszámú résztvevő befogadására, megfelelő színvonalú ellátására, nyugodt körülmények biztosítására, így az Oktatási Hivatal munkája a szállóvendégek életét sem zavarta. A regisztrációs pultnál helyet foglaló segítő személyzet minden információt meg tudott adni a csoportok vizsgahelyszínére és a vizsgáztatók személyére vonatkozóan is. A tervezetthez képest történt váratlan változásokat rugalmasan kezelték. Az ellátás mennyiségét és minőségét tekintve egyaránt színvonalas volt.

A vizsgák – az erre a célra átalakított – hotelszobákban zajlottak. A munkakörülményekkel kapcsolatban minden esetben csak a világításra volt panasz, mely az épület jellegénél fogva nem a célnak megfelelő volt. A vizsgák figyelemmel kísérésekor vált igazán nyilvánvalóvá az a kontaktórák és a távoktatás ellenőrzése során szerzett tapasztalat, hogy a képzés minősége, a résztvevők felkészültsége egyrészt a trénerek emberi- és szakmai alkalmasságától, másrészt a résztvevők elhivatottságától, szakmai tudásától függ. Az ország más-más pontjáról, különböző képzésekről egy csoportba került résztvevőkben még elég sok bizonytalanság volt érzékelhető a velük szemben támasztott elvárásokkal kapcsolatban, ahogy nem volt egységes színvonalú a csoporttagok felkészültsége sem. (Pl.: tudatos szaknyelvhasználat; pontos fogalomhasználat hiánya; a tegeződés/magázódás tisztázatlansága a tanfelügyelő és a pedagógus között; indikátorok helytelen értelmezése; nem értékelhető/nem értelmezhető fogalmak/0 pont keveredése; tanfelügyelői – szakértői – szaktanácsadói szerepek keveredése)

A pedagógus életpálya központi eleme a megfelelő minőségben működő, egységes szempontrendszeren alapuló minősítési rendszer. Az Oktatási Hivatal által kezdeményezett folyamatos minőségellenőrzés célja a kormányrendeletben megfogalmazottak gyakorlatban való sikeres megvalósítása; a pedagógusok nevelő-oktató munkájának differenciált értékelése, a hivatásuk iránti szakmai elkötelezettség növelése, ezzel szavatolva a magyarországi oktatás minőségi javulását.

Győrfi Ágnes
minőségbiztosítási szakértő