A blended learning kitágítja a tanulás kereteit térben és időben

Magyarországon minden feltétel adott a blended képzések szervezéséhez – véli dr. Hunya Márta, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) tudományos főmunkatársa, a TÁMOP-3.1.5/12: Pedagógusképzés támogatása kiemelt projekt alprojektvezetője. Az uniós fejlesztés keretében az OFI által kidolgozott ötven új pedagógus-továbbképzés közel kétharmada lesz kevert típusú, azaz jelenléti (kontaktórás), illetve távoktatásos környezetben megvalósuló képzés.

Milyen pedagógus-továbbképzéseket tart hatékonynak?

Először is az a legfontosabb, hogy a pedagógus azért menjen továbbképzésre, mert felismerte, hogy valamilyen területen fejlődnie kell. Vagy azért, mert új feladatot kapott, vagy azért, mert meg akar újulni valamilyen területen, akár módszertanilag, akár a tantárgyhoz tartozó tudományos szakterület újdonságait tekintve. Személyes motiváció nélkül nincs jó képzés.

Kínálati oldalról nézve a jó képzés korszerű és izgalmas, megújítja a résztvevők gondolkodását, erősíti a pályamotivációt, csökkenti a kiégés veszélyét. A jó képzésen a jó tanítási óra módszereit alkalmazzák, vagyis a képzésnek bevonónak, tevékenységközpontúnak, relevánsnak, gyakorlatiasnak kell lennie, és biztosítania kell a személyre szabott tanulást, az egyéni tanulási utakat is, élnie kell a technika által nyújtott lehetőségekkel, lehetővé kell tennie a „bármikor bárhol" tanulást. Közben persze megfelelő mennyiségű kihívást jelentő új tudást, elméleti pluszt is biztosítania kell. A jó képzés tehát korszerű tartalmat közvetít korszerű módszerekkel. A jó képzés módot ad arra, hogy a tanultakat kipróbálják a résztvevők, és a kipróbálás tapasztalatait megosszák egymással. A jó képzés tehát folyamatba ágyazott.

A jó képzésen a résztvevők nem csak a képzővel, hanem egymással is intenzíven kommunikálnak, és egymástól legalább annyit tanulnak, mint a képzőtől. Nem ott ér véget, ahol a 30 vagy 60 óra, hanem módot ad arra, hogy az éppen csak kialakuló szakmai kommunikáció folytatódjék, hogy a tanultak alkalmazásából adódó örömöket és nehézségeket megosszák egymással a résztvevők, és segítsék egymást a szakmai fejlődésben. A jó képzés tehát követő támogatást tartalmaz, és segíti a hálózati tanulást.

Ön szerint a pedagógus-továbbképzésről szóló kormányrendelet meghatározza-e pontosan a továbbképzések tartalmi és formai követelményeit?

A tartalmi és a formai követelményeket gyakorlatilag a bírálati útmutató határozza meg. A nem távoktatásos képzések esetében a „megfelelő" szó számtalanszor szerepel, a „korszerű" egyszer sem. A távoktatásos programok bírálati útmutatója a tartalom és a módszerek korszerűségét is elvárja. Ám a távoktatás értelmezése túlhaladott, ezt mindenképp meg kell változtatni. Ma már (talán) nem készül a médiumtól független, a távoktatást hagyományosan leíró részletes dokumentáció, hanem minden részelem azon a felületen érhető el, ahol a távoktatás (vagy a blended képzés) folyik, koherenciája is csak ott értelmezhető. A „távoktatási programcsomag" tehát az adott felületen megtalálható segédanyagok és feladatok összessége. Nem ítélhető meg az online felülettől függetlenül, és nem médiumfüggetlen formában (pl. Wordben) kell elkészülnie.

Milyen struktúrában valósíthatók meg eredményesen a folyamatba ágyazott képzések?

Ennél a képzéstípusnál a jelenléti napok között (ha vannak ilyenek) 2-4 hetes szakaszt, szakaszokat érdemes biztosítani arra, hogy a tanultakat tervezett módon kipróbálják a résztvevők, és reflektáljanak is saját, illetve egymás terveire és tapasztalataira. Ez idő alatt nem szabad magukra hagyni a pedagógusokat, hanem biztosítani kell számukra a kapcsolattartás korszerű, támogatott módját és a képzői segítséget. Szerintem nincs korszerű képzés online kommunikáció nélkül, és ennek nem az e-mail a megfelelő eszköze, hanem a fórum. Természetesen a folyamatba ágyazott képzéssel kapcsolatban is igaz, hogy ha egy intézményből több pedagógus is részt vesz azonos képzésen, és közöttük megfelelő a szakmai együttműködés, az megsokszorozza a tanultak alkalmazásának esélyét.

Hogyan definiálná a blended képzést?

A blended szó kevertet jelent, vagyis azt, hogy a képzésnek vannak jelenléti és távoktatásos szakaszai. Az arányokat nem határozza meg elfogadott szakmai definíció. Akkreditáció szempontjából ha a távoktatásos rész kevesebb, mint az óraszám 50%-a, akkor blended a képzés, ha ennél több, akkor távoktatásos. Valójában a kevert azt jelenti, amit józan ésszel értünk alatta, vagyis hogy mindkét forma szerepel benne. Hogy mit nevezünk távoktatásnak a 21. században, az már fogósabb kérdés, de már a levelező képzéseknek is van online tanulási környezetük. Nem nevezném távoktatásnak, sőt semmilyen oktatásnak, ha a résztvevő időnként kap egy paksamétát, és ennek anyagából valamilyen vizsgát kell tennie meghatározott idő múlva.

Minek tekinthető a blended learning: oktatási, képzési forma vagy stratégia?

Nem szeretem az oktatás szót, helyette a tanulást használnám. A blended learning olyan tanulási forma, amely a tanulás kereteit térben és időben kitágítja, és több lehetőséget biztosít az egyéni tempójú haladásra, a személyes tanulási szükségletek kielégítésére.

Az általunk fejlesztett képzések körülbelül kétharmada blended lesz, és csak néhány okot sorolok fel, amelyek miatt egyre inkább ezt a formát kellene választani. A résztvevőknek kevesebbet kell utazniuk és hiányozniuk, ami egyaránt jó a pedagógusnak és az iskolának, anyagi megtakarítást is jelent minden érintettnek. A pedagógusok általánosan alacsony IKT-kompetencia szintjének emelésére közvetett, aktív tanulási lehetőséget biztosít. A pedagógusok blended képzése talán a tanítás korszerűsítése útján is jelent egy lépést.

Tapasztalata szerint mely témákban, óraszámokban sikeresek a blended képzések?

Mérleg vagyok, szeretem az egyensúlyt, vagyis azt, ha egy harminc órás képzés pl. két jelenléti napból, közötte pedig egy 14-15 órás távoktatási szakaszból áll, amelyre 2-4 hetet biztosítanak, és amelynek során megvalósul a folyamatba ágyazás, azaz a tanultak kipróbálása és a tapasztalatcsere is. Kevésbé fárasztó, de több költséget jelent, ha a harminc óra három, például hatórás jelenléti napra, és ezek között két hatórás, kéthetes távoktatásos szakaszra bomlik. Persze ha ez egyben tantestületbe kihelyezett képzés is, akkor az utóbbi az ideális.

Azok a témák nem működnek távoktatásos formában, ahol erősebb a személyiségformáló érzelmi hatások szerepe, vagy ahol az aktív módszerek maguk jelentik a tanulási tartalmat, pl. kommunikáció, konfliktuskezelés, kooperatív módszerek. Nem véletlenül mondok távoktatást, mert blended formában ezeknek a témáknak a feldolgozását is kiválóan meg lehet oldani: a tervezés, a szakirodalom olvasása, feldolgozása, egyes kérdések megvitatása a blended képzés távoktatásos szakaszában nagyon jól működik.

Mennyire adottak a blended típusú képzés feltételei ma Magyarországon?

Ehhez minden adott. A blended képzés nem igényel komolyabb informatikai hátteret, mint az online menetrend használata vagy a „fészbúkozás". De nagy a nehézkedési erő, kevesen akarnak ebbe energiát fektetni. Nem általános, de tapasztalható, hogy a résztvevő nem akar ennyire involválódni (ez is sokaknak új a képzés anyaga mellett), a fejlesztő nem akar újat tanulni és sokszor fogalma sincs, mit lehet az olvasáson kívül csinálni a neten tanulás címén; az indító nem akar szakembert alkalmazni, a képző nem akar megtanulni tutorálni. De ezen is túl kell esni, és talán jó úton haladunk.

Milyen előzetes módszertani felkészítést javasol az oktatók és a résztvevők számára egy blended képzés esetében?

A képzés ismertetőjében, a pedagógus-továbbképzési jegyzéken és a résztvevői tájékoztatóban is szerepelnie kell, hogy a képzés csak alapfokú számítógép-felhasználói ismeretek birtokában teljesíthető. A képzésben egy órát biztosítani kell a tanulási környezet gyakorlati megismerésére (a bejelentkezést, a személyes profil feltöltését már a képzés megkezdése előtt el kell végezni). Tájékoztatót, érthető, egyszerű útmutatót is biztosítani kell.

A képzők felkészítése ezen kívül tartalmazzon tutori felkészítést is. A tutorság hamarosan szakma, önálló foglalkozás lesz, megvan a maga csínja-bínja és nagy-nagy szakirodalma. A tutor, vagyis az online tanulás segítője kulcsszereplő a képzés sikerességében.

Rendelkezésre állnak-e nemzetközi kutatások a blended képzések hatékonyságáról, elterjedéséről, a befogadói attitűdről?

Ilyen kutatást nem ismerek. Vannak azonban olyan európai irányelvek – a fő stratégiai dokumentumok is tükrözik ezeket –, amelyek hangsúlyozzák, hogy az oktatást informatikai eszközök intenzív bevonásával kell modernizálni. Az oly sokszor hangoztatott személyre szabott tanulás és az egyéni tanulási utak sem valósíthatók meg ezek nélkül.

Véleménye szerint hogyan, milyen módszerekkel mérhető a blended képzések eredményessége?

Elméleti és elvi szinten mindenfajta képzés eredményessége a tanulók tanulási tapasztalatainak és eredményességének fejlődésében mérhető. Ez így is van, ha a képzés egy tudatos intézmény összehangolt kapacitásfejlesztő tevékenységébe illeszkedik. Nem igaz azonban az egyes képzéseken részt vevő egyes pedagógusok esetében, ha az intézményben nincs tudatos építkezés, valamint akkor sem, ha nem alakul ki a komplex támogató rendszer. Egy ideális világban a pedagógus és szakmai segítői (munkaközösség-vezetője, igazgatója, szaktanácsadója) megállapítják fejlődési szükségleteit, ennek alapján választ valamilyen szakmai fejlődési módot, például továbbképzést. Ennek természetesen összhangban kell lennie az oktatáspolitika igényeivel is, tehát például egy új tantárgy, tanterv, vizsga bevezetése esetén arra is fel kell készülni.

Visszatérve az eredeti kérdésre, elkeseredett lennék, ha egy pedagógus továbbképzésének eredményességét azzal azonosítanák, hogy a következő évben jobban teljesítenek-e a tanulói valamely mérésen. Az összehangolt fejlesztő, támogató környezetnek és a pedagógus belülről fakadó fejlődési igényének azonban az évek során tükröződnie kell az intézmény eredményességi mutatóiban is. Ha ennél sokkal egyszerűbben szeretnék válaszolni, egy-egy blended képzés eredményessége azzal is mérhető, hogy hányan végzik el, és milyen véleménnyel vannak róla. A szaktanácsadók pedig megfigyelhetik, hogy az elvégzett képzések hatása megmutatkozik-e a pedagógusok munkájában.

Összefoglalásul milyen ajánlásokat, tanácsokat fogalmazna meg a pedagógus-továbbképzések szervezőinek, illetve a résztvevőinek?

Legyenek nyitottak, proaktívak. Ne féljenek az újtól, de készüljenek fel rá. Ez igaz minden szereplőre, a résztvevőre, a szervezőre és a képzőre is. A résztvevők vegyék számításba, hogy a távoktatásos szakasz feladatai is időt igényelnek, és hogy ez az idő nagyban függ egyéni tempójuktól, és egy kicsit informatikai jártasságuktól is. Vegyenek részt a szakmai kommunikációban, reagáljanak egymás gondolataira, beadott feladataira, tapasztalataira, és ne féljenek megosztani a problémákat sem! Ha kapcsolódik a képzéshez követő támogatás, vegyék igénybe, folytassák a szakmai eszmecserét! Ne felejtsék el, hogy egymástól tanulhatnak a legtöbbet!

A szervezők biztosítsanak megfelelő támogató hátteret, legyen szakemberük, aki a képzés online környezetét képes üzemeltetni, dolgozzanak felkészült képzőkkel, akik a tutoráláshoz is értenek, és rendszeresen frissítsék szaktudásukat, valamint adjanak érdemi visszajelzést az alapítónak, hogy jól működik-e a képzés a gyakorlatban!