„Hiánypótló, de lehetnek buktatói” - A Független Pedagógus Fórum tagjainak véleménye a pedagógiai-szakmai ellenőrzésről

A pedagógus szakmai szervezet tagjait kérdeztük, mit tudnak a 2011. év CXC. Nemzeti köznevelésről szóló törvényben lefektetett országos pedagógiai-szakmai értékelésről, illetve mi a véleményük a tervezett és készülő rendszerről.

Fontosnak tartottuk az előzetes véleménykérést, mely törekvéseink szerint segítheti a rendszer kidolgozásának irányítóit. Az alábbi öt kérdést tettük fel, az ezekre kapott leggyakoribb, legtipikusabb válaszokat gyűjtöttük össze. A válaszadás önkéntes és anonim volt.

A kérdések a következők:

1. Ismeri-e a 2011. év CXC. Nemzeti köznevelési törvényben és a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012 EMMI rendeletben részletezett országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés koncepcióját, az ott kifejtett végrehajtásra vonatkozó elemeket?
2. Véleménye szerint mennyiben fogja szolgálni a köznevelés minőségének javítását a rendszer működtetése?
3. Milyen aggodalmakat érez a rendszer várható működésével kapcsolatban?
4. Mire hívná fel a rendszer kidolgozóinak figyelmét?
5. Milyen információkat igényelne a témával kapcsolatban?

A megkérdezettek általában elég jól ismerik a szóban forgó törvényt és rendeletet, és egyetértenek egy átfogó pedagógiai-szakmai ellenőrzés szükségességével. Ugyanakkor számos buktatóra, kérdésre hívják fel a figyelmet.

Többen kiemelik, hogy egy pedagógiai-szakmai ellenőrző rendszer, a pedagógusok, intézmények, intézményvezetők külső értékelése már régóta időszerű és rendkívül hasznos lehet, amennyiben működtetése sikeres. Ehhez nélkülözhetetlen az objektivitás optimalizálása, a szubjektivitás és a túlzott formalitás kerülése, az elméletekben megfogalmazottak minél nagyobb mértékű átültetése a gyakorlatba. Ahhoz, hogy valóban a köznevelés minőségét emelje, az ellenőrzésnek építő jellegűnek kell lennie és következetesnek, sokan kiemelik a szakmai iránymutatás, segítségnyújtás szükségességét és fontosságát.

Többeknél szóba kerül ugyanakkor, hogy a törvényben, illetve rendeletben kirajzolódó rendszer bonyolult, működtetése drágának tűnik és igazán jelentős hozzáadott értéket csak a pedagógus életpálya modell együttes alkalmazásával várhatunk tőle.

Természetesen előfordult olyan hozzászólás is, amely szerint a magyar közoktatás-nevelés olyan sok sebből vérzik, melyen egy ellenőrzési rendszer nem segít, a problémák más típusú orvoslására lenne szükség.

A válaszadók leggyakrabban a szubjektivitást és a túlzott formalitást emelik ki, amelyek szerintük okot adhatnak az aggodalomra. Ugyanakkor többeknél szóba kerül az időhiány is, egyrészt a rendszer kidolgozásával, kipróbálásával, bevezetésével, másrészt pedig az ellenőrzések alatt az egy pedagógusra jutó idő mennyiségével, elegendőségével kapcsolatban.

Többen aggályaikat fejezik ki a folyamatban részt vevő szakértők, szakemberek számával, felkészültségével kapcsolatban is. Az ellenőrzések lefolytatásához számos jól képzett szakértőre van szükség, munkájukat pedig több szinten kell koordinálni.

Előfordult olyan hozzászólás, mely szerint az intézmények, pedagógusok alapvetően ellenséges hozzáállással viseltetnek az új rendszer iránt, sokaknak a rendszerváltás előtti nagy szakfelügyelői látogatások jutnak eszükbe, ezért a feszültség oldását segítené, ha az intézményt látogató, ellenőrzést lefolytató szakértő ismerős lenne, így ebben az esetben a pedagógusok kevésbé kérdőjeleznék meg az ellenőrzések „jóhiszeműségét".
Jellemző módon többször fölmerül aggályként, hogy a nem megfelelő működtetés, működés a rendszer értékvesztéséhez, komolytalanná válásához vezethet.

Többször szóba került a pedagógus életpálya modell, amely a válaszadók szerint igazán súlyt és célt adhat az ellenőrzéseknek, amennyiben a minősítéseknél figyelembe veszik a lefolytatott ellenőrzések eredményeit.

A válaszadók szerint a rendszer kidolgozóinak mindenekelőtt a minél szélesebb körű kipróbálást, tesztelést, korrigálást kellene szem előtt tartaniuk, a próbaellenőrzésben résztvevők tapasztalatait be kell építeni a végleges standardokba.

Szóba került, hogy az ellenőrzésekre való felkészülést nagyban segíthetné a jó gyakorlatok gyűjteménye, mely más intézmények, pedagógusok számára is hasznos információkat szolgáltatna.

Többen kiemelik, hogy legfőképp a komolyságra és a szakszerűségre kell törekedni, melyek feltétele, hogy a pedagógusok, intézmények, intézményvezetők alapos felkészítésben, megfelelő képzésekben részesüljenek, és az életpálya modellel együtt alkalmazzák a rendszert.

Többeknél felmerül, hogy egy intézményt csak környezetének, körülményeinek, helyi sajátosságainak figyelembe vételével szabad értékelni, és mindig ki kellene kérni a szakmai munkát segítők véleményét is. Ahhoz, hogy hosszú távon jól működtethető legyen, határozott elvek mentén kell egy rugalmas, fejleszthető rendszert kialakítani, meg kell határozni a fejlesztés további irányát.

Egy válaszadó felhívja a figyelmet arra a kérdésre, hogy vajon a kidolgozott eszközök és eljárásrendek alkalmasak lesznek-e a csendben, de kiválóan teljesítő pedagógusok felkutatására, illetve kezelni tudja-e, nemcsak szakmailag, hanem emberileg is, a nem pedagógusnak valók problémáját. Fontosnak tartja, hogy meglegyen a rendszerben a megfelelő reflexió.

Szóba kerülnek a szakértők, kiválasztásuk és képzésük, melynek a feladat megvalósításának kell megfelelnie, illetve a szakértői munka értékelésének fontossága. A vezetőknek lehetőséget kellene biztosítani, hogy véleményezhessék a végső jegyzőkönyvet.

Az igazgatóhelyettesek – mint vezető helyettesek – pedagógiai-szakmai ellenőrzése is előkerül. Törvényi szinten csak pedagógusértékelés és intézményvezető-értékelés létezik, így a helyettesek ellenőrzése pedagógusként történik, pedig idejük kb. 80%-ában vezetői feladatokat látnak el.

A további információk utáni igény mindenkinél elhangzik. Az eljárásrend és eszközök részletes leírását és véleményezési lehetőségét várják a válaszadók.

Válaszaikat ezúton is köszönjük!