Einhorn Ágnes: Validáció a közoktatásban - problémafelvetés

A közoktatáshoz kapcsolódó validáció előzményének tekinthető a TÁMOP-4.1.3 projekt keretében 2009-11-ben lezajlott, a felsőoktatási validációs rendszer fejlesztésére irányuló projekt. Az alábbiakban a felsőoktatási projekt eredményeit abból a szempontból tekintjük át, hogy ezek alapján a közoktatási validáció szempontjából milyen problémákat, eldöntendő kérdéseket vagy kutatási igényt lehet azonosítani.

Az anyag ahhoz nyújthat segítséget, hogy a további szakmai viták, az igényfelmérés és a fejlesztési munka során milyen kérdésekre érdemes tekintettel lenni.

1. Definíció

A munka szempontjából fontos a validáció fogalmának meghatározása. A felsőoktatásban alkalmazott validáció a következő definícióra épül:

"Olyan eljárásról van szó, amelyben a legkülönbözőbb tanulási környezetekben megszerzett ismereteket, készségeket, kompetenciákat (hétköznapi kifejezéssel tudást) vetik össze előzetesen meghatározott referenciákkal (azaz egy adott képesítés vagy képzési program követelményeivel), és megfelelőség esetén elismerik, vagyis lehetővé teszik az adott képesítés megszerzését, vagy pedig a korábban megszerzett (hozott) tudást egy képzési program követelményeinek teljesítésébe beszámítják. Az eljárás általunk javasolt elnevezésében a két meghatározó lépés neve szerepel, ezért többnyire így használjuk: validáció/elismerés (olykor persze az egyszerűség kedvéért validációként)." [1]

Valószínűleg ez a kiinduló definíció használható a közoktatás számára is, de ez mindenképpen döntést igényel.

Ennél valószínűleg nagyobb probléma a közoktatási validáció határainak megtalálása, a szakképzésről való "leválasztása", már amennyire ez egyáltalán lehetséges.

A validációs rendszerfunkcióknak alapvetően két alternatívája van, és a felsőoktatási validáció esetében is komoly szakmai vita kapcsolódott ezekhez.[2]

1. Az egyén kéri az elismerést, egy bizonyos képzettség megszerzése érdekében. Ő maga dönti el, hogy milyen célból kéri a validációt. (A felsőoktatási validáció ezt a rendszert bontotta ki.)
2. A rendszer egyéni tanácsadás formájában az egyén képességeit, megszerzett tudását térképezi fel, és ehhez keres további képzési lehetőséget. Az egyén tehát azt mondja meg (szükség esetén segítséggel), hogy mivel rendelkezik, és ehhez keresik meg a képzési, és ezen belül a validációs lehetőséget. (Ez az életpálya-tanácsadás modellje.)

E kérdés eldöntésekor tekintetbe kell venni, hogy nehéz elválasztani egymástól a közoktatásra és a szakképzésre tartozó kérdéseket. Szakmai vitát és döntést igényel, hogy a 2. rendszerfunkciót milyen mértékben, módon tekintjük relevánsnak a közoktatásban, ha egyáltalán.

[1] Derényi András – Tóth Éva: Validáció. A hozott tudás elismerése a felsőoktatásban. Budapest, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. 2011. 9. o.

[2] Derényi – Tóth (2011): i.m. 59–60. o.

• 1. Definíció
• 2. Célcsoport
• 3. A validációhoz használt referencia
• 4. A validáció megvalósításához kapcsolódó alapvető célok
• 5. Az intézményi rendszer
• 6. Finanszírozás
• 7. Gátló tényezők
• 8. A validációval kapcsolatos produktumok a projektben
• 9. Terepkutatás a felsőoktatásban
• 10. Felhasznált irodalom