"Nem a hibakeresés a tanfelügyelet célja"

következő oldal »

A Közoktatási Szakértők Országos Egyesületének tagjai kérdőív kitöltésével válaszoltak arra, mit tudnak az országos pedagógiai-szakmai értékelésről, más néven tanfelügyeletről. Az ereményekről Dr. Gloviczki Zoltán közoktatásért felelős helyettes államtitkárral beszélgettünk.

Korábbi összeállításunkban olvashatnak a kutatás összegzett ereményeiről. A Független Pedagógus Fórum tagjai pedig ebben az anyagunkban osztják meg a pedagógiai-szakmai ellenőrzésről alkotott véleményüket.

Általában mennyire tartja fontosnak a köznevelésben jelenleg dolgozó szakértők véleményét a tanfelügyeleti rendszerrel kapcsolatban?

Az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés, vagy más néven tanfelügyelet működése során nagyon sok szakértőre lesz szükség. Ezek többsége várhatóan a már most is szakértőként dolgozó, vagy ilyen végzettséggel rendelkező pedagógusok közül fog kikerülni, így az ő véleményük nagyon fontos. Örömmel tapasztalom, hogy a felmérés alapján figyelemmel kísérik a jogszabályok tartalmát és a rendszer kialakítását, és hogy sokan már most jelzik, hogy szívesen részt vennének a munkában. Lesz rá lehetőségük, sőt kérjük is majd ezt tőlük. A véleményük tehát mindenképpen fontos és hasznos.

Mit válaszolt volna arra a kérdésre, hogy "Ön szerint hogyan járulhat hozzá leghatékonyabban az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés a köznevelés minőségének javításához?"

Azt, hogy ez a minőség szempontjából kiemelten fontos, és hiánypótló újítás. Természetesen nem tekinthető a minőségfejlesztés kizárólagos eszközének, de mindenképpen olyan eszköz, amelyre régóta szüksége lenne a magyar közoktatásnak. Mivel nem kizárólagos és egyetlen eszköz, a hatékonysága jelentős mértékben függ attól, hogy hogyan kapcsolódik majd más rendszerekhez, így például a meglévő belső ellenőrzésekhez és a pedagógusok minősítéséhez.

Többen jelezték is a minősítéssel való kapcsolat fontosságát. Összefügg majd egymással a két rendszer?

Igen. A minősítési eljárás során mindenképpen figyelembe kell majd venni a pedagógiai-szakmai ellenőrzés eredményét, természetesen számos egyéb szempont és forrás mellett. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy az ellenőrzés alapvető célja az értékelés és ezáltal a szakmai fejlődés elősegítése, tehát nem szabad a minősítés első lépéseként felfogni. Egymással összefüggő, de külön rendszerekről van szó.

Ön szerint hogyan hat majd a külső értékelés bevezetése a belső értékelési folyamatokra? Csökkenti vagy erősíti ezek szerepét?

Ez jelentős mértékben függ maguktól az intézményektől. Ha valahol jól működő belső ellenőrzési rendszer van, arra termékenyítő hatással lehet a külső ellenőrzés, hiszen új szempontokat adhat, belülről nehezebben észrevehető fejlesztési lehetőségeket tárhat fel, és lehetőséget ad a kétféle nézőpontú ellenőrzés eredményeinek összehasonlítására is. Az intézményellenőrzés során készülő önértékelés és fejlesztési-intézkedési terv pedig akár a későbbi belső ellenőrzések kiindulópontja is lehet.

Nyomtatás
következő oldal »