Tankönyvek nélkül is lehet tanulni?

következő oldal »
A minden témában kissé különcnek számító Nagy-Britannia oktatási szokásaiban is eltéréseket mutat a híreinkben már korábban bemutatott országokhoz képest. Diákjai például saját tankönyvek megvásárlása helyett a pedagógusaiktól kapott anyagokból tanulnak. Hogyan illik bele ez a módszer a brit oktatáspolitika rendszerébe?

A szigetország Nemzeti Alaptantervének (NCC) törekvése elsősorban az oktatás tartalmának sztenderdizálása, valamint a tanulói teljesítménymérések lehetővé tétele volt, ennek segítségével iskolai rangsorok készítése. Fontos szerepet kap azonban emellett a tanulás egyéniesítése is, ezért nagy hangsúlyt fektetnek az integrációra, arra, hogy a speciális szükségletekkel bíró gyermekek, ahol lehetőség van rá, a többségi gyerekekkel együtt tanulhassanak. A tanítás és a tanulás egyénre szabása, a sajátos nevelést igénylő tanulók fokozott segítése, az iskolák erőteljesebb támogatása, összetartóbb közösségek kialakítása lényeges szempont az oktatáspolitikában. Az esélyegyenlőség fontosságát és az oktatási szolgáltatások elérhetőségét több kiadvány is hangsúlyozza, amelyek a kormány hosszú távú vízióját körvonalazzák az igénybe vehető integrált szolgáltatásokkal kapcsolatban.

Nagy-Britannia oktatással kapcsolatos fejlesztési folyamatainak nagy része központilag irányított, országos szintű, és egyre inkább centralizációs törekvések (pl. sztenderdek kialakítása, bevezetése) jellemzik. A rendszer egyik fontos jellegzetessége, hogy a fejlesztések irányának meghatározása alapvetően előzetes felméréseken alapul. Az eredetileg hagyományosan decentralizált jellegű, alulról építkező oktatásirányítás központjában az oktatási minisztérium (Department of Children Schools and Families) áll, de a szabályozásban, az értékelésekben és a tartalmi eszközök kidolgozásában sok más kormányzati, vagy attól független központi szervezet vesz részt, illetve nagy szerep jut az alsóbb szinteknek, mindenekelőtt az iskoláknak is.

Nyomtatás
következő oldal »