Káosz vagy az elhíresült precizitás a német tankönyvi akkreditációban?

A Német Szövetségi Köztársaságban nincs egységes tantervi szabályozás, az egyes tartományok saját tanterveket hoznak létre, és önállóan döntenek az oktatási eszközeikről, azok létrehozásáról, elfogadásáról. A 16 tartomány 16 különböző tantervet és tankönyvi elvárást jelent, ami első ránézésre zavarosnak hat. Lássuk hát, a híres német precizitás kézben tartja-e ezt a látszólagos összevisszaságot!

Németországban a teljes oktatási rendszer állami felügyelet alatt áll. Az országot alkotó autonóm tartományoknak azonban az oktatáspolitika a belügye, azaz oktatási és kulturális kérdésekben elsőszámú döntési joguk van. Ezek gyakorolják az iskolák felügyeletét, bocsátják ki az iskolákra vonatkozó törvényeket, rendeleteket, hagyják jóvá az iskolákban használt tankönyveket. Felelősek az oktatás finanszírozásáért: hatáskörükbe tartozik a tanárok fizetése és az épületek felújítása is (az állami pénzügyi helyzet természetesen gyakran befolyásolja a tartományi büdzsét).

Minden tartománynak saját tanterve van, amelyet az országosan meghatározott alapelvekre, fejlesztési területekre, kompetenciákra alapozva dolgoznak ki. A tantervek tantárgyanként, tanévekre bontva megszabják a kötelező fejlesztési területeket, a tartalmat és a követelményeket. A legtöbb tantervben jelzik, vagy ajánlják az anyag feldolgozásához szükséges órakeretet is, emellett pedagógiai, módszertani ajánlásokat is megfogalmaznak. Ebből következően a tanterv Németországban is döntő fontosságú a tankönyvek jóváhagyása szempontjából. Ez a német gyakorlat a ránk is jellemző „kontinentális" modellt követi a tankönyvi jóváhagyás területén, de a megvalósítás részleteiben vannak a magyarországitól eltérő megoldások.

A Német Szövetségi Köztársaságban csak az illetékes tartományi minisztérium által jóváhagyott taneszközöket lehet az iskolákban használni (kivételt képeznek a tanárok által előállított saját anyagok). A tartományi minisztérium jelöli ki azt a szakértői bizottságot, amelyik a kiadott irányelvek alapján minősíti a benyújtott könyvet. A szakértői névsor nem nyilvános, tagjai gyakorló tanárok és felsőoktatási szakértők. A tankönyvek vizsgálata 3-6 hónapig tarthat. Amennyiben egy tankönyvet nem hagynak jóvá, a minisztériumnak meg kell indokolnia az elutasítás okát. A kiadó kérésére a minisztérium a könyv vizsgálatáról készült véleményezést megküldheti a kiadónak, de a bírálók megnevezése nélkül, és azzal a feltétellel, hogy a véleményt a kiadó nem hozza nyilvánosságra. A tartományi minisztériumok a már jóváhagyott tankönyvekre is fenntartják a jóváhagyás megszüntetésének jogát, ha az a továbbiakban már nem felel meg a szakmai, pedagógiai, és didaktikai követelményeknek, illetve, ha a tanárok vagy a szülők a jóváhagyás során fel nem fedezett hibákat jeleznek. A szülők néhány tartományban még ennél is erősebb jogosítvánnyal rendelkeznek (véleményezési joggal részt vehetnek a tankönyv-jóváhagyási bizottságban, kezdeményezhetik a jóváhagyott tankönyvek ellenőrzését).

A tankönyvek és tanítási eszközök engedélyezése tehát tartományonként eltérő módon történik, de rendkívül szigorúan szabályozott. Baden-Württembergben például a tankönyv-jóváhagyási szempontsor az általános szempontokon kívül (pl. hogy megfelel-e az alkotmánynak, az oktatási alaptörvénynek, a tartományi tantervnek) előírásokat tartalmaz a tartalmi, módszertani, nevelési, nyelvezeti, ábrázolási, terjedelmi és technikai kivitelezésre vonatkozóan is. A kérelmet és a vizsgálandó kiadványt a Tartományi Iskolafejlesztési Intézethez nyújtják be. Mellékelik a kiadói nyilatkozatot, amelyben nyilatkozni kell például arról, hogy a könyv alkalmazható-e más iskolatípusokban, szakmacsoportokban, továbbá hogy erre a könyvre azonos, vagy hasonló formában indítottak-e már jóváhagyási eljárást.

Ha több tanévre szóló tankönyvsorozat egy tagjáról van szó, akkor meg kell adni a teljes sorozat tematikáját, módszertani elképzelését is. Ha egy könyvet több iskolatípusra is jóvá kívánnak hagyatni, akkor az adatokat és a nyilatkozatot annyi példányban kell beadni, ahány iskolatípusra ajánlják. Ebben a tartományban a tankönyv-jóváhagyási eljárást végző bizottságban részt vesznek a szülők képviselői is véleményezési joggal. Az engedélyezésről a Tartományi Iskolafejlesztési Intézet javaslatára a minisztérium dönt, és a döntés megjelenik a minisztérium hivatalos lapjában.

A használatban lévő tankönyvek megújítása lassú és jól meggondolt folyamat, (az idegen nyelvek oktatásához használt tankönyvek és munkatankönyvek kivételével) cseréjükre háromévente van lehetőség, de minden esetben nyomós szakmai indokokra van hozzá szükség.

Németországban a többféle tanterv következtében számos kiadó működik, és rendkívül sok tankönyv van a piacon. A 16 tartományban a különböző szakokra és évfolyamokra összesen 40 000 különféle iskolai könyvet árulnak. A könyvpiac 90%-át azonban három tankönyvkiadó (Ernst Klett, Cornelsen, Westermann) uralja és osztja fel maga között, a maradék 10%-on pedig mintegy 70 független kiadó osztozik.

A tankönyvforgalmazás ugyancsak tartományi rendszerben történik. A tankönyvek pedagógiai, didaktikai céljukat tekintve ugyanazon a területen is igencsak különbözők. Tartalmi és feldolgozási sorrendjük sem azonos, mivel a tartományok oktatáspolitikai elképzelései eltérők. Az iskolákban működnek szakmai munkaközösségek, jelentős a szerepük az iskola szakmai munkájának irányításában, belső ellenőrzésében és a tankönyvválasztásban. Az iskola megrendeli a könyvet a tankönyvjegyzék alapján, megállapodik egy kereskedővel, a kereskedő a kiadótól átveszi a könyvet és ellátja az iskolát. Természetesen a tankönyvválasztást gazdasági szempontból az illető tartomány oktatáspolitikája a finanszírozáson keresztül is befolyásolja.

Az iskoláztatás területén és az oktatáspolitikában a tartományok között a történelmi hagyományok miatt lényeges különbségek figyelhetők meg. Mostanában azonban egyre többször merül fel az iskolai tantervek és ezzel összefüggésben természetesen a tankönyvek egységesítésének az igénye. A tartományi önállóságból fakadó különbségek mellett ez az egységes szabályozási igény több okból is felvetődik az országban. Többek között az uniós oktatási törekvések miatt, Németországnak az OECD-országok sorában elfoglalt közepes teljesítménye miatt, a gazdaság és a munkaerőpiac részéről megfogalmazott elvárások miatt, a demográfiai változások következtében (elöregedő német társadalom, növekvő számú migráns gyerek), és nem utolsósorban a szülők és a tanulók új elvárásai miatt. Emellett a tankönyvi aránytalanságok kiegyenlítésére Németországban jelentős politikai erők támogatják azt a javaslatot, hogy minél előbb megvalósuljon a könyvek és a taneszközök összehasonlíthatósága és egységesítése.

 

Nyomtatás