Milyen tankönyvekből tanulhatnak a gyerekek Kaliforniában?

A magyarországi tankönyvi akkreditáció megújításának kutatásához segítséget adhat más országok szabályozásának vizsgálata is. Például az amerikai közoktatás jellemzően decentralizált rendszerében centralizált törekvések is vannak.

Az USA-ban az alkotmány az oktatásügyet az egyes államok fennhatóságára bízza, a köznevelési intézmények azon belül tankerületek felügyelete alá tartoznak. Egyfelől az egyes tankerületek között – a helyi önkormányzatok anyagi lehetőségei szerint – nagy finanszírozásbeli különbségek vannak, másfelől az utóbbi évtizedben a szövetségi oktatáspolitika szokatlanul erős központosított hatást gyakorol az egyes államok oktatáspolitikájára. Az amerikai közoktatás egyik legfontosabb fogalma a „sztenderd" (standard). A tantervi tartalmakat meghatározó sztenderdek olyan leírások, amelyek megfogalmazzák, hogy a tanulótól milyen tudást várnak el adott tárgyból vagy műveltségterületen. A tartalmi sztenderdek általában szintekre vagy évfolyamokra bontva ismertetik a tanítandó anyagot. A sztenderdeken alapuló értékelés a tanuló teljesítményét egy előre megállapított skálán méri. A tanulmányi és a tartalmi sztenderdekhez kapcsolják a készségsztenderdeket is, amik lehetnek alapkészségek (pl. szövegértés), kötődhetnek szorosan egy tárgyhoz vagy műveltségterülethez (pl. matematikai problémamegoldás), és lehetnek tantárgytól független vagy több tárgy által is fejlesztett képességek, mint például a kooperáció képessége.

Kaliforniában a sztenderdek leírása az alábbi részekből áll:

  • bevezető
  • az egyes évfolyamokra kidolgozott tartalmi sztenderdek
  • szómagyarázat


Erre épülnek az egyes műveltségterületek kerettantervei, melyek közös elemei a következők:

  • a tantárgy/műveltségterület tanításának fontossága, átfogó céljai
  • tartalmi sztenderdek
  • a tantárgy/műveltségterület tanítására vonatkozó ajánlások
  • az értékelés irányelvei
  • ajánlások a speciális igényű tanulók szükségleteinek figyelembevételére
  • támogatás
  • tanári szakmai fejlődés
  • tanítási anyagok értékelési kritériumai

A kaliforniai kerettantervek tartalmazzák még a kerettantervek alapjául szolgáló pedagógiai koncepciót is. Leírják, mit jelent a sztenderdekre alapozott oktatás az adott tárgy vonatkozásában, és minden tárgy esetében ismertetik a kutatások által leghatékonyabbnak bizonyult stratégiákat, tanítási módszereket – elméleti alapvetésükkel együtt.

A kerettantervekben szerepelnek a hozzájuk tartozó, sztenderdvezérelt oktatási célok alapján kifejlesztendő eszközök akkreditálásának alapelvei. Az értékeléshez csak irányelveket nyújtanak. Hasonlóképpen a tanári szakmai fejlődésnek és a támogatásnak csak az alapelveit fogalmazzák meg. Ugyan a kerettantervekben és a tartalmi sztenderdekben leírtak nem kötelező előírások, hanem csak minták, ha a tankerületek, iskolák hozzá akarnak jutni az állami támogatáshoz, akkor követniük kell ezeket. Ezért az egyes kerületek és iskolák lényegében ezekre a sztenderdekre alapítva dolgozzák ki saját tantervüket.

Az oktatási anyagokat az állam akkreditálja az óvodás szinttől a 8. osztályig. 9-12. évfolyamig nincsenek államilag akkreditált tananyagok, a tankerületek választhatnak oktatási anyagot, de csak olyat, amelyik megfelel a sztenderdekben előírtaknak. Az akkreditációra a kiadók az alapvető oktatási anyagaikat nyújtják be. Az állam az óvodától a 8. osztályig, a tankerület a 9-12. évfolyamok számára minden műveltségterületen többféle kiadó alapvető oktatási anyagát akkreditálhatja, ha azok megfelelnek a követelményeknek. Alapvető oktatási anyagok a tanításhoz szorosan kapcsolódó anyagok (pl. munkafüzetek, tanulási útmutatók, online támogatás, tanári kézikönyvek), és az elsajátítást mérő értékelési anyagok is. Ezeket egyben, programcsomagként (és nem elemenként) akkreditálják. A tartalmi megfelelésen túl a törvény néhány formai követelményt is tartalmaz (megfelelő számú mintaanyag, tananyagok mérete, súlya, árkorlátozás, szállítási határidő). Külön figyelmet érdemel a digitális tananyagok akkreditációját meghatározó kiegészítő kritériumok listája.

Az akkreditáció folyamata szigorúan kidolgozott és meglehetősen bonyolult. A döntéshozó az állam nevében az Állami Oktatási Bizottság (SBE). A döntést megelőzően az anyagot két szakértői csoport és két bizottság véleményezi, majd társadalmi vitát is rendeznek. A bizottságokba túlnyomórészt gyakorló tanárok részvételét javasolják, a felsőoktatásból szakértőket csak a szaktárgyi vagy műveltségterületi véleményezésére kérnek fel. Érdekes továbbá a szülők, a helyi közösség és a tanulók képviselőinek bevonása a folyamatba, ami fontos demokratikus vonása a rendszernek.

Az állam hagyományosan az alaptantárgyak oktatási anyagait akkreditálja (8. osztályig), legalább öt különböző csomagot. Ezek közül választják ki az egyes tankerületek azt az egyet, amit iskoláikban kötelezően használnak. Az SBE nemcsak a tananyagokat akkreditálja, hanem a sztenderdizált vizsgákat, illetve magukat a sztenderdeket és a kerettanterveket is. Ha egy tankerület nem államilag akkreditált anyagot akar használni, azt az SBE engedélyével megteheti. Ehhez bizonyítania kell, hogy tanulói számára az általa választott anyag jobban megfelel, mint az állam által akkreditált tananyagok. A 9–12. évfolyamok számára nem az állam, hanem a tankerületeket vezető Helyi Oktatási Hatóságok akkreditálják az anyagokat. Azonban az állam által elfogadott tartalmi sztenderdek a középiskolai oktatás tartalmát is meghatározzák, mivel csak olyan tankönyveket akkreditálhatnak, amelyek összhangban vannak az egyes tantárgyakra, műveltségterületekre előírt tartalmi sztenderdekkel és a kerettantervekkel. A tankerületeknek az állam által e sztenderdek és kerettantervek alapján kell lebonyolítaniuk a kötelező évenkénti sztenderdizált vizsgákat, amik a tanulók teljesítményét mérik.

A tankerületen belüli egységes programhasználatot anyagi megfontolások is indokolják: így tudják a tankönyvvásárlást és a tanártovábbképzéseket is a lehető leghatékonyabban és legkevésbé költségesen elvégezni.

A már akkreditált anyagok beválásának vizsgálata a kiadók érdeke és egyben kötelessége is. Az oktatási törvény értelmében a kiadóknak kötelességük az általuk készített anyagok beválását vizsgálni, és javításukra terveket készíteni. Az elsődleges akkreditáció költségét az állam, a beválás vizsgálatát és a követő akkreditáció költségét a kiadók viselik.

(Forrás: Kimmel Magdolna (2010): Pedagógiai rendszerek az USA-ban. Kalifornia esete. In TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002 projekt A pedagógiai rendszerek fejlesztési lehetőségeinek, akkreditálásnak, bevezetésének, alkalmazásának vizsgálata a közoktatás tartalomfejlesztési tevékenységének megújítása érdekében c. kutatás Az összegyűjtött komplex pedagógiai rendszer „tartalmú" jó gyakorlatok c. tanulmánya. 355-437.o.)

 

Nyomtatás