A Köznevelés Információs Rendszere az egyik legnagyobb létező adattárház a hazai oktatási szférában. Az ágazatban dolgozók leggyakrabban az intézménytörzs, a személyi nyilvántartás és a köznyelvben októberi statisztikaként emlegetett Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program (OSAP) kifejezésekkel találkoznak a KIR kapcsán. Az Oktatási Hivatal Tanügy-igazgatási és Területi Koordinációs Főosztályának helyettes vezetőjét, Urbán Ferenc Ábelt kérdeztük a meghatározó jelentőségű rendszer működtetéséről, valamint fejlesztésének irányairól.
A Köznevelés Információs Rendszere (KIR) a vonatkozó kormányrendelet szerint jelenleg 19 alrendszerben tart nyilván adatokat. Mekkora adattömeget jelent ez és hogy néz ki a rendszer struktúrája?
A KIR az egyik legnagyobb létező adattárház az oktatási ágazatban, még a felsőoktatási információs rendszernél is nagyobb. Amellett, hogy valamennyi köznevelési intézmény adatát tartalmazza, amely csaknem 6000 intézményt és 15 000 feladatellátási helyet ölel föl, nagyon sok adatnyilvántartó és adatszolgáltató felülettel bír. A rendszer annyira kiterjedt, hogy az elmúlt tízegynéhány évben a közoktatás területén létrejött valamennyi központi nyilvántartását magában foglalja.
A két legfontosabb nyilvántartás az intézménytörzs, amely az intézmények, illetve a fenntartók közérdekű és közérdekből nyilvános adatait tartalmazza, illetve a KIR személyi nyilvántartás. Ez utóbbiban nagyságrendileg 1,8 millió aktív jogviszonnyal rendelkező személy adatait tároljuk. Ebbe az óvodás korúaktól egészen a felnőttoktatásig, vagy a levelező képzésben résztvevőkig mindenki beleértendő, lényegében korra tekintet nélkül, hiszen a köznevelésben való részvételnek nincsen felső határa. Legnagyobb részét, mintegy 1,3 millió fő adatait az iskolai oktatásban résztvevők adják ki, tehát az első évfolyamtól az iskolarendszerű szakképzést folytató intézményekig bezárólag ez a legnagyobb kör. Ez egy folyamatosan változó igazgatási nyilvántartás, amelynek a feldolgozása és adatfrissítése rendszeres nagy feladat.
A két fő nyilvántartás kiegészül olyan speciális területekkel, amelyek egy-egy részterületre világítanak rá az intézményhálózat fenntartása kapcsán, vagy szakmai programokhoz kapcsolódnak. Ezen felül vannak még olyan szakterületek, amelyek statisztikai jelleggel adják mutatószámaikat az igazgatási nyilvántartásoknak.
Az ilyen nagy mennyiségű rendelkezésre álló adat egyfelől egy mennyiségi kérdés, de amikor a köznevelés-fejlesztési tervben az intézményhálózat optimalizálásával foglalkozunk, az sem mindegy, hogy minőségileg milyen adatokkal dolgozunk. Az Oktatási Hivatal ennek megfelelően projektjeiben azt is kitűzte célul, hogy a nyilvántartásokban megtalálható adatok minőségében is nagymértékű előrelépést érjen el. A nyilvántartásoknak mindig kettős céljuk van, hiszen amellett, hogy a mi munkánkat, illetve az intézményhálózatnak a működtetését, optimalizálását, hatékonyságát, minőségi javulását szolgálják, nemcsak ágazaton belül, hanem nemzetgazdasági szinten is fontosak.
Hogyan lehet a rendszer működését az egyén szintjén értelmezni?
A másik fő funkciója éppen az, hogy az állampolgárt segítse. A szülő tudjon tájékozódni arról, hogy hová iskolázhatja be a gyerekét, tehát milyen adatokkal bír minőségi szempontokból az az intézmény, amit választott. A kutató tudjon egzakt, jól értelmezhető adatokhoz jutni, amikor kutatásaihoz (akár a KSH-ra, akár az uniós támogatásokra gondolunk) pontos információra van szüksége. Ilyen formán nemcsak egy öncélú, vagy projektcélú, a mi projektjeinket támogató folyamat a KIR fejlesztése, hanem motorja tud lenni nagyon sok TÁMOP-os kutatásnak, nagyon sok államigazgatási tervezésnek, s az állampolgárokat ez végső soron mind csak pozitívan segíti.
Félreértés ne essék, az állampolgárnak nyilván nem egy fejlesztési tervet kell áttanulmányoznia. Ha viszont akár személyesen is tájékozódhat az intézményekről, és egy olyan portál is segíti ebben, mint az Oktatási Hivatal honlapja, a www.oktatas.hu , akkor azt gondolom, hogy ez olyan kiindulópont az oktatásügyben, amellyel nem rendelkezik más államigazgatási szerv.
Ez igazán jól hangzik. De hogy állunk az érem másik oldalával?
Tisztában vagyunk vele, hogy vannak még restanciáink általában a KIR-rel kapcsolatosan is. Egy konkrét példa a még megoldandó kérdésekre, az adatok hitelesítési formája. A digitális aláírások kérdése, jól tudjuk, hogy az államigazgatás minden területén nagy talányt jelent. Ahol eddig tudtunk, ott már léptünk a papíralapúság visszaszorításában. Én a még meglévő hiányosságok mellett is hiszem, hogy azon az úton, amit 2010–11-ben megcéloztunk, sikeresen haladunk előre.
Honnan nyerik az adatokat és melyek a leglényegesebb tapasztalataik? Mennyire pontos és naprakész az adatszolgáltatás?
Tudnivaló, hogy az államigazgatáson belül egyre nagyobb igény mutatkozik a központi adattárakra, hogy azokból gyorsan, naprakész adatokat lehessen kinyerni a legapróbb szempont elemzésére is. Ez azt igényli, hogy a központi hivataloknak és az államigazgatásnak olyan nyilvántartása legyen, ami egyből a központi nyilvántartásból kinyerhető adatokkal tudja szolgálni a tervezést, a döntéshozatalt.
Ez a KIR-nél is hasonló módon jelent meg: egy központosított nyilvántartás felé, integrált adatbázis kialakításával indultunk el. Ezt azért fontos kiemelnem, mert természetesen megvannak a helyi sajátosságok, megvannak az intézményi adminisztrációs rendszerek, amelyekben a legkisebb fejlesztésektől a legnagyobb, államilag támogatott KIR-alrendszerig minden jelen van. Ezek azonban nem szolgálhatják azt az elvárást, amiről az előbb beszéltem. Számunkra az a fontos, hogy a központi adatnyilvántartásba szolgáltassanak adatot. Az, hogy ez formailag hogyan és miként történik meg, az egy érdekes kérdés lehet, de a lényeg, hogy mindent a központban tudunk korrekt módon validálni. Arra törekszünk, hogy mindenki, on-line felületen, direkt módon a központba szolgáltassa az adatot. Ezért kihívás is volt számunkra, hogy minél több igényt ki tudjunk elégíteni a központi nyilvántartással. Tehát egy KIR-központi intézménytörzsi nyilvántartás nemcsak az alapadatait tárolja egy intézménynek, hanem a feladatellátásra vonatkozókat is.
Minden esetben elérhető a teljes körű adatszolgáltatás egy-egy nyilvántartás területen?
Az adatbekérések általában a 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendeletben megfogalmazott kötelező adatszolgáltatásokon alapulnak, így biztosítva van az a jogi háttér, mely alapján az adatszolgáltatókat kötelezettség terheli az adatok pontos és időben történő megadására. Természetesen nincs az a központosított nyilvántartás, ami ki tudja védeni például azt a szituációt, amikor egy adott intézmény két tannyelvű középiskolaként szerepel a beküldött adat alapján, majd amikor kimegyünk a helyszínre, akkor azt látjuk, hogy egyáltalán nincsen szó ilyesmiről, hanem csak egy emelt óraszámú angol oktatásáról beszélünk. Erre van az intézményfenntartói és az intézményvezetői felelősség. Tehát a rendszerben rögzített adatok valódiságáért, helyességéért az intézményvezető felel. A mi felelősségünk az, hogy az adatok pontosságának és valódiságának fontosságára minél inkább felhívjuk a figyelmet.
Mi az, ami a törvény erején kívül segíthet ennek az adatszolgáltatásnak a kikérésében?
Én azt gondolom, hogy egyetlen egy jó irány van, a korrektség. Részünkről ez korrekt módon összeállított, egyértelmű adatszolgáltató felületeket jelent, korrekt határidőkkel, ezekkel sokkal hatékonyabb adatszolgáltatásokat lehet ma végezni, mint korábban. Ebben természetesen segített a KLIK megjelenése, amellyel a fenntartó még külön monitorozza is az adatszolgáltatást.
Nem titok, hogy a nem állami szektorban, tehát a magánintézményeknél az adatszolgáltatás picit nehezebb kérdéskör, jelesen az, hogy az adatszolgáltatási rendszernek megfeleljenek. De ebben is volt előrelépés. Felismerték, hogy olyan kérdésekben, mint pl. a pedagógusok előmeneteli rendszere, ők is ugyanúgy érintettek, mint az állami intézmények. Ha a kollégának nincsen helyesen beírva az adata, akár egy egyszerű magán, vagy alapítványi fenntartású intézménynél, akkor ő nem léphet feljebb a következő fokozatba. Ilyen formán óriási tétje lett a dolognak.
Azt tudom mondani, hogy a korrekt adatszolgáltatások érdekében vezettük be ezeket a szakmai rendszereket, amelyekkel motiválni tudjuk az intézményeket és azok fenntartóinak a teljes körét. Vagy ott vannak például a halmozottan hátrányos helyzetűekkel kapcsolatos statisztikai nyilvántartások: nagyon sok pályázat épül ezekre, és mi itt is felhívjuk a figyelmet arra, hogy ezekből a nyilvántartásokból mi tud következni. Szerencsére az uniós projektek sem önbevallás alapján működnek, tehát mindig érvényesíttetni kell az adatokat a KIR-ből. Ezek alapján én azt gondolom, hogy az intézmények felismerték azt, hogy ez innentől kezdve már korántsem csak egy „letudandó adatszolgáltatás".
2013-ban megtették az első lépést az intézménytörzs és az októberi statisztikai adatszolgáltatás összhangja érdekében. Melyek az első év tapasztalatai, és lát-e reményt a személyi nyilvántartás és az OSAP struktúrájának mielőbbi egymáshoz igazítására?
Általában elmondható, hogy az intézmények és fenntartóik mindig is az októberi közoktatási statisztikát vették a legkomolyabban az adatszolgáltatások közül. Az elmúlt években aztán felismerték, hogy a kisebb adatszolgáltatásokra is éppúgy figyelni kell. persze fontos, hogy ez aránytalan terhet ne jelentsen az intézményeknek és azok fenntartóinak, legyen szem előtt tartva, hogy pl. éppen mikor van érettségi, vagy kompetenciamérés. Figyelünk tehát a tanév rendjére.
Az intézménytörzs és az OSAP nyilvántartásainak egymásra igazításáról azt tudom mondani, hogy mostanra a szemléletmód alapján sikerült közelíteni őket egymáshoz. Az elmúlt 10 év hatalmas dilemmája volt az, hogy az igazgatási nyilvántartás, ami mindig dinamikusan változik, hiszen az intézményi okiratok, szakmai dokumentumok alapján kerül frissítésre, és az októberi statisztika szemléletmódja különböző volt. A statisztikai szemlélet arra kíváncsi, hogy hány pedagógus, hány tanuló, egy-egy mutatónál milyen számokkal bír összességében, s nem annyira az elemi adatokra koncentrál. Tehát azt megmondja, hogy matematikát mennyien tanítanak. De azt már nem, hogy mennyien tanítanak matematikát és fizikát is. Elemi adatok szintjére így egy statisztika soha nem alkalmas, hiszen arra nem kíváncsi.
A TÁMOP-3.1.10-ben szereplő optimalizálás, tehát az, hogy hatékonyan működik-e a köznevelés rendszere, nem minden esetben elemezhető csupán a statisztikából. Az intézményhálózat optimalizálásánál, a pedagógusok előmeneteli rendszerénél, finanszírozási kérdéseknél már szükség van az elemi adatokra. 2013-ban az történt meg, hogy összekapcsoltattuk a statisztikai és az igazgatási feladatellátási helyeket, így a statisztikai adatok könnyebben összehasonlíthatóak az elemi adatokkal. Ez óriási előrelépés ahhoz képest, hogy eddig két nyelvet beszéltünk.
A KIR egyik alrendszere a feladatellátási, intézményhálózat-működtetési és köznevelés-fejlesztési terv. Ennek elkészítéséhez, illetve kötelező felülvizsgálatához hogyan lehet felhasználni az intézménytörzs és a személyi nyilvántartás adatait?
Az előbb mondott összekapcsolás itt is nagyon sokat segített. A köznevelés-fejlesztési terv és az azt kiszolgáló adattárház, mint a KIR része, ma már olyan állapotú, de legalábbis várhatóan a közeljövőben olyan állapotú lesz, hogy nagyon kevés, az intézményektől még begyűjtendő adatra lesz szükség. Az egész köznevelés-fejlesztési tervnek az a lényege, hogy ha a döntéshozó bármikor valamiféle lenyomatot akar maga elé tenni, akkor az összes adat a rendelkezésére álljon, ami segíti ebben. Méghozzá úgy, hogy ebből aztán egy feladatellátási - fejlesztési tervet is lehessen készíteni. A lényeg a köznevelés-fejlesztési tervnél, hogy ezt az adattárházat olyan formában fordítsa le a döntéshozó számára, hogy abból világosi következtetések legyenek levonhatók. Illetve döntési alternatívákat tartalmazó javaslatok születhessenek, használható információ jusson el a döntéshozókhoz.
Nyilvánvaló, hogy ezt a munkát egy komoly informatikai támogatás nélkül nem lehet elvégezni. A TÁMOP-3.1.10-nek ezért az is célja volt, hogy létrehozzon egy olyan rendszert, ami ezt az úgynevezett fejlesztésiterv-javaslatot el tudja készíteni, a tervezést és döntéshozatalt tudja támogatni. Ezért nélkülözhetetlen támogató eszköze a projektnek egy olyan szoftver, ami nem annyira az adatok begyűjtésére koncentrál, hanem arra szolgál, hogy minőségi javulást tudjon elérni az alaprendszerekben, megmutassa azok hibáit, az adatokból fel tudja építeni a különböző szinteket, s ezeket a szinteket azután tologatni, vagy éppen egymásra csúsztatni lehessen.
Az persze természetes, hogy az oktatáspolitika változásainak megfelelően a rendszeren mindig is változtatni, fejleszteni kell, de azt gondolom, az soha nem fog változni, hogy látni kell a feladatellátást, az intézményeket és az asztalon lévő mutatókat. Az, hogy például a dél-alföldi intézmények épületeinek mekkora százaléka nem volt felújítva az elmúlt három évtizedben, vagy mondjuk mekkora hányaduk nincsen bekötve a tömegközlekedési hálózatba, s ezért ide be kell vonni más ágazatot is, 5 év múlva is fontos adat lesz.
Ön minden fórumon lelkesen ad elő a Köznevelési Információs Rendszerről. Olybá tűnik, hogy nem is száraz adatok tömegéről és struktúrájáról beszél, hanem egy valóban szerethető organikus rendszerről. Mi az a szépség a KIR-ben, ami ennyire megragadta?
Ha a személyes motivációra gondol, akkor nekem mindig az az alapgondolatom, hogy a nyilvántartás és ezzel együtt az informatikai háttér nem a végcél. Ez csak az eszköz. Tehát nemcsak egy tárházról beszélünk, ahonnan szemezgetni tudnak valakik, hanem egy olyan rendszerről, amelyik kimondottan minden szakmai programunkat, minden döntéshozatalunkat, minden központi eljárást korrekt módon támogatni tud. Csak a szakmaiság a fontos, nem az, hogy más ágazathoz képest még mennyi adatot tudunk tárolni.
Az a fő célunk, hogy megkönnyítsük az állampolgárok életét. Én személyesen ezért vagyok nagyon motivált a KIR-ben. Azt gondolom, hogy megvalósult egy szemléletváltás: az eszköztől eljutottunk a szakmai célokig. Számomra ez az eredmény is szerethetővé teszi ezt a rendszert.