Az intézményvezetők többsége egyetért az állami szerepvállalás növelésével

A tanévkezdést közvetlenül megelőzően online kérdőíves felmérés keretében megkérdeztük a köznevelési intézmények vezetőit a tervezett átalakulásokkal kapcsolatos várakozásaikról. A teljes intézményvezetői kör reprezentatívnak mondható 14%-os mintájában a válaszadók több mint fele alapvetően vagy teljes mértékben egyetért az állami szerepvállalás növelésének szükségességével. A kutatás a „Helyi oktatásirányítás fejlesztése" TÁMOP-3.1.10 kiemelt uniós projekt előkészítési szakaszában valósult meg.

A köznevelési intézmények vezetői kulcsszerepet játszanak a rendszer egészének működésében, ezért azt szerettük volna megtudni, hogy a változások küszöbén milyen kormányzati elképzeléseket támogatnak, mivel szemben vannak ellenérzéseik, mi az, amit már értenek a várható folyamatokból, és mi az, amit még nem látnak tisztán. Az online kérdőívre épülő felmérés augusztus végén zajlott le. A kérdőív kialakítása során a kutatás korábbi szakaszában megtartott fókuszcsoportos beszélgetéseken kirajzolódott problémakörökre támaszkodtunk. Minden OM azonosítóval rendelkező közoktatási intézmény vezetőjének elküldtük a kérdőívet, közülük 743 (az összes megkeresett 14 %-a) válaszolt a kérdéseinkre. A kérdőívet kitöltő intézmények földrajzi elhelyezkedése, feladatellátási típusa, illetve fenntartó szerinti megoszlása szerint nincsenek nagyságrendi eltérések a teljes intézményi kör struktúrájához viszonyítva, a kapott adatok alkalmasak arra, hogy a tendenciákat tekintve megalapozott következtetéseket vonhassunk le belőlük.

Az intézményvezetők egy ötfokú skálán jelölhették meg, hogy milyen mértékben értenek egyet az oktatáson belüli állami szerepvállalás növekedésének céljával, ahol az 1-es az egyáltalán nem ért egyet, az 5-ös pedig a teljes mértékben egyetért választ képviselte, kiegészülve a „nem tudom megítélni" és a „nem kívánok válaszolni" lehetőségekkel. A kapott válaszok átlagértéke 3,62 volt. A válaszoló intézményvezetők több mint fele alapvetően vagy teljesen egyetértett az állami szerepvállalás tervezett növelésével és csak 12,5 %-uk mondta, hogy kifejezetten nem ért egyet vele.

1. ábra. Az állami szerepvállalás növekedésével való egyetértés mértéke

Jóval pozitívabb volt az intézményvezetők véleménye, amikor az állami bérfinanszírozásra való átállásról kérdeztük őket, vagyis arról, hogy egyetértenek-e azzal, hogy az állam központilag garantálja a pedagógusok és a pedagógiai munkát közvetlenül segítők bérét. Erre a kérdésre a megkérdezett intézményvezetők négyötöde válaszolt igennel, és csupán 6 %-uk utasította el az elképzelést.

2. ábra. A központi bérfinanszírozás bevezetésével való egyetértés mértéke

Amikor azonban saját intézményük várható jövőjéről kérdeztük őket, akkor nagyfokú bizonytalanság jelent meg a válaszokban. A válaszadók 60 %-a nem tudott állást foglalni azzal kapcsolatban, hogy a várható változások vajon előnyösen vagy hátrányosan érintik-e majd őket. A válaszok fennmaradó része hozzávetőleg fele-fele arányban oszlik meg az előnyös, illetve a hátrányos változásokat valószínűsítők között.

3. ábra. A várható változások előnyös vagy hátrányos jellegének megítélése a saját intézmény nézőpontjából

Azzal kapcsolatban viszont alapvetően bizakodóak voltak az válaszadók, hogy intézményük a 2013 januárját követő időszakban is meg fogja tudni őrizni mostanra kialakult pedagógiai arculatát, az elmúlt évek pályázati eredményeit, a nevelőtestület által létrehozott értékeket, a különféle szakmai együttműködéseket, valamint az intézményben kialakított jó gyakorlatokat.

4. ábra. Az elmúlt évek során megteremtett szakmai értékek megőrizhetőségébe vetett bizalom mértéke

Az átalakulás folyamatához és várható eredményeihez kapcsolódó érzéseiket, vélekedéseiket vizsgálva ugyancsak leginkább a bizonytalanság jelenik meg az intézményvezetők válaszaiban. A legnagyobb problémának azt érezték, hogy nem áll rendelkezésre elegendő idő a tervezett átalakulás sikeres megvalósításhoz. Többségük úgy érezte, nem rendelkezik elegendő információval arról a folyamatról, amelynek nemsokára egyik fő szereplője lesz. Nem fűztek komolyabb reményt ahhoz, hogy ez a helyzet jelentősen változni fog, és az új rendszerben azonnali, érdemi válaszokat kapnak majd a kérdéseikre. S többségük abban sem hitt, hogy az állami és önkormányzati komponensből álló „vegyes" fenntartási modell működőképes lesz majd.

Nem igazán bíztak abban, hogy az átalakulás jelentős mértékben hozzá fog járulni az oktatás eredményességének és méltányosságának javulásához. A közepesnél alig valamivel nagyobb mértékben remélték azt, hogy megvan a megfelelő szakértelem a rendszerben az átalakítás sikeres megvalósításához. És ugyancsak a közepesnél alig valamivel nagyobb mértékében állították, hogy tisztában vannak azzal, mit vár tőlük az oktatási kormányzat az átalakítás folyamatában, illetve azt követően.

Az egzisztenciális félelmek mértékét vizsgáló kérdésre adott válaszok ugyanakkor azt mutatták, hogy a megkérdezett vezetők döntő hányada nem tartott attól, hogy az átalakulás részeként megszűnhet az állása. Bár viszonylag magas volt azoknak az aránya, akik nem tudták megítélni ennek valószínűségét (19%). A vezetői feladatkörükkel kapcsolatban megjelölt lehetséges változások közül a legnagyobb mértékben az adminisztrációs terhek növekedését valószínűsítették. De többségük számított az igazgatói szerepkör pedagógiai-szakmai jellegének erősödésére is, ami különben összhangban áll azoknak az országoknak a gyakorlatával, amelyekben az átlagosnál jobban teljesítő oktatási rendszerek működnek.

A kérdőív utolsó részében arra kértük a válaszadó intézményvezetőket, hogy írják le azt az öt szót vagy szókapcsolatot, amely az adatfelvétel idején leginkább jellemzi a lelki állapotukat. Az összesen 2972 kifejezést előbb betűrendben listáztuk és rögzítettük az egyes szavak előfordulásának gyakoriságát. Ezt követően érzelmi töltés szerinti kategóriákba soroltuk azokat, annak megfelelően, hogy inkább pozitív vagy inkább negatív érzések kapcsolhatók hozzájuk, illetve semlegesnek tekinthetők vagy ambivalens módon, pozitív és negatív érzések is megjelennek bennük. Előzetes várakozásunkkal, és a kérdőív számos pontján kiütköző általános bizonytalansággal ellentétben, a csaknem háromezer kifejezés többsége (58 %) inkább pozitív tartalmú várakozást tükrözött. A negatív érzéseket sugalló szófordulatok aránya ennél jóval kisebb (35 %) volt.

5. ábra. A különböző érzelmi töltésű kifejezések százalékos megoszlása a vezetők közérzetét leíró szójegyzékben

A pozitív tartalmú kifejezések sorát a bizakodó – de passzív – várakozásra utaló szavak vezették. A következő kategóriába, hozzávetőleg negyedakkora elemszámmal, azok a szavak tartoztak, amelyekben e pozitív készenlét az energikus, cselekvő részvételre utaló mozzanattal társult. A teljes pozitív halmaz egy-egy tizedét olyan szavak tették ki, amelyek nyugodt, kiegyensúlyozott lelki állapotot tükröztek, illetve az előítélet-mentes, nyitott várakozás jelent meg bennük.

A negatív jelentéstartamú kifejezések sorát, csaknem ötven százalékkal a várható változásokhoz kapcsolódó információk hiánya miatti bizonytalanság vezette. E szavak halmazán belül, a második helyen – közel 30 %-kal – az a kategória állt, amely az erőteljes, aktív mozzanatot is magában rejtő rossz érzést ragadott meg. A kifejezések valamivel több mint tíz százaléka általános fáradtságra, kedvetlenségre utalt. Kicsivel kevesebb, mint tíz százaléka pedig közvetlenül a várható változásokhoz kapcsolódó negatív érzéseket fogalmazott meg.

A mérleg pozitív irányba való billenése ellenére is érdemes azonban odafigyelni arra, hogy a pozitív várakozásra utaló kifejezések túlnyomó többsége nagyon általános, és alapvetően „hit, remény és bizalom" jellegű volt, ami konkrét rossz tapasztalatok által könnyen kibillenthető lelki állapotot jelez. A szóhalmazban kisebb arányban megjelenő negatív kifejezések többsége ezzel szemben konkrét kifogásokat fogalmazott meg a tervezett változásokkal kapcsolatban.

 

Nyomtatás