Németország oktatási reformjai

következő oldal »

Nemzetközi tanulmányok, 1. rész
(Kivonat a SULISZERVIZ Oktatási és Szakértői Iroda Kft. által készített tanulmányból)

A különböző európai országokat bemutató elemzés középpontjába az egyes államokban tervezett és megvalósított jelentősebb oktatási reformok, a közoktatási intézményszerkezet, az irányítás és a finanszírozás jellemzőinek áttekintése került. Ezt egészítette ki az oktatáspolitikai lépések, a rendszer működési jellemzői és általános teljesítmény-mutatói közötti összefüggések vizsgálata, valamint néhány jó gyakorlat kiemelése.

A kutatásba bevont országok kiválasztása során figyelembe kívántuk venni, hogy olyan oktatási rendszerek felépítését és működését elemezzük, amelyek szervezeti és pedagógiai kultúrája viszonylag közel áll a hazaihoz – annak érdekében, hogy a megoldások és az eredmények összevethetők, s a követésre érdemes minták átemelhetők legyenek.

1. Az oktatás szerkezeti reformja

1.1. A reformok közvetlen kiváltó okai

A 2000. évi PISA mérések eredményei által kiváltott sokkhatás felgyorsította a már korábban megindult oktatási reformok folyamatát. Az oktatáspolitika ekkor szembesült szövetségi szinten azzal a problémával, hogy a diákok nemzetközi összehasonlításban viszonylag gyenge átlagos teljesítményt mutatnak az iskolai tudás gyakorlati alkalmazása, vagyis a mindennapi életben és a munka világában használható ismeretek és képességek terén.

1.2. A kihívásokra való reagálás

  • Az óvoda és az iskola közelítése: a felzárkóztatásra nyelvileg és szociálisan rászoruló – elsősorban migráns családból származó – gyerekekre koncentrálva.
  • Az iskolaszerkezet olyan formában való átalakítása, hogy hosszabb legyen a mindenki számára közös képzés időtartama.
  • A kulcskompetenciák fejlesztésének erősítése az ismeretek közvetítésének korábbi dominanciájával szemben.
  • Törekvés arra, hogy az oktatási intézményekből kilépők tudása, ismeretei közelebb kerüljenek a munkaerőpiac igényeihez.
  • Az oktatás követelményeinek nemzeti szinten való egységesítése, a tantervek és a vizsgák rendszerének megújításával, valamint a pedagógusok mérési kultúrájának fejlesztésével együtt.
  • Az intézményszerkezet átjárhatóvá tétele olyan elemek segítségével, amelyek az egész életen át tartó tanulás koncepciójával összhangban megengedik az oktatási rendszerben való szabad mozgást.
  • Az intézményirányítás, fenntartás és működtetés decentralizációjának, valamint az intézmények pedagógiai autonómiájának növelése. Cél a helyi szükségletekhez való rugalmasabb alkalmazkodás és a helyi erőforrások sikeresebb bevonása a szakmai irányítás és ellenőrzés állami felelősségének megosztása nélkül.
  • Az egész napos alapfokú oktatás rendszerének létrehozása. Ennek célja a tehetséggondozás és a felzárkóztatás egységes keretben való, párhuzamos megvalósítása, valamint a nők munkavállalásának megkönnyítése.
  • Célzott és személyre szabott fejlesztési programok kidolgozása a nyelvi és szociális szempontból hátrányos helyzetű gyerekek számára.

1.3. A közoktatási intézményszerkezet

1.3.1. A tankötelezettség időszaka

A tankötelezettség 15/16 éves korig tart. Erre épül rá a részidős, intézményes keretek között megvalósuló, 18/19 éves korig tartó képzés. Az óvodába elenyésző arányban járó gyerekek döntő hányada 6 éves korban lép be az intézményes nevelés rendszerébe.

1.3.2. Az iskola előtti nevelés

Az óvoda nem része a közoktatási intézményrendszernek, a nevelésben való részvétel önkéntes. Öt éves korra azonban már bent van a rendszerben a korosztály 80-90 %-a. Az óvoda utolsó évében iskolára éretlennek minősített gyermekek számára felzárkóztató csoportokat működtetnek. Van olyan tartomány, ahol előkészítő osztályokat szerveznek.

1.3.3. A nappali tagozatos, kötelező iskolai nevelés időszaka

Az elemi szintű, alapozó oktatás

Az elemi iskola (Grundschule) négy évfolyamos. Az első évből automatikusan lépnek tovább a gyerekek. Ezt követően a továbbhaladás tanulmányi teljesítményhez kötött. Az alapkészségek négy éven át tartó fejlesztésére néhány tartományban két éves orientációs szakasz épül.

A kötelező képzés alsó középiskolai szakasza

Németországban a kötelező iskoláztatás záró szakasza a középfokú oktatás alsó szintjének felel meg. A gyerekek különböző – bár az életkori célcsoport számára differenciáltan összehangolt követelményrendszerű – iskolatípusok között oszlanak meg.

Az alsó középfokú oktatás az 5. vagy 7. évfolyamon kezdődik. Intézménytípusai:

  • Hauptschule – általános irányú, öt évfolyamos. A kikerülő fiatalok szakmai tanulmányokat kezdhetnek, de általános profilú középiskolák képzési programjához is csatlakozhatnak.
  • Realschule – általános irányú, hat évfolyamos.  A bizonyítvány megszerzését követően a diákok szakmai tanulmányokat kezdhetnek, vagy bekapcsolódhatnak az általános gimnáziumi képzésbe.
  • Gymnasium – hét évfolyamos. Az iskolatípust érettségi vizsgával záró tanulók a felsőoktatásban tanulhatnak tovább, vagy szakmai tanulmányokat kezdhetnek.
  • Gesamtschule – hat évfolyamos, komprehenzív iskolatípus, amely egyesíti magában az alsó középfokú oktatás különböző formáit.[1]

A tanulmányok 5–6. évfolyama olyan orientációs szakasznak tekinthető, amelynek fő feladata a kiválasztott tanulási irány megerősítése vagy korrigálása, amihez a tanulók személyre szabott tanácsadást és segítséget kapnak.

Az alsó középfokon a megkövetelt tudásszint az iskola típusától függően eltér egymástól. A diákok fakultatív kurzusokat is választhatnak érdeklődésüknek és adottságaiknak megfelelően. A hetedik évtől kezdve a különböző iskolák egyre inkább eltérnek egymástól. Mindemellett a képzés tartalmi szerkezete továbbra is lehetővé teszi, hogy a tanulók módosítsák tanulmányaik irányát.

A kilencedik év végén a tanulók megszerezhetik a kötelező alapképzés befejezését tanúsító bizonyítványukat (Hauptschulabschluß), amely a szakképzés rendszerébe való belépés feltétele. A tizedik évfolyam végén lehetőség van a középszintű bizonyítvány (Realschulabschluß vagy Mittlerer Schulabschluß) megszerzésére is.

A kötelező képzésen túli oktatás szakasza

A gimnázium 11-13. évfolyamán három nagy tantárgyi csoport kap kiemelt hangsúlyt: a nyelvek, az irodalom és a művészetek; a társadalomtudományok; valamint a matematika, a műszaki és a természettudományok. A sikeres érettségi lehetőséget kínál a fiataloknak arra, hogy a felsőoktatás bármely ágára beléphessenek.

A szakmai alapképzés nappali tagozatos szakképző iskolákban vagy a duális képzés során, részben szakiskolában, részben munkahelyi gyakorlat keretében valósulhat meg. Mindkét forma legjellemzőbb iskolatípusai a következők:

  • Berufsfachschule – a belépés feltétele a Hauptschule, illetve a Realschule elvégzését igazoló bizonyítvány. Szakmai alapozó oktatást biztosít, miközben kisebb mértékben általános képzést is folytat. Nem ad szakmai képesítést, de egy évnyi időtartamban beszámítható a duális rendszerű szakképzésbe.
  • A Fachobershule keretében olyan fiatalok tanulhatnak, akik a Realschule elvégzését igazoló bizonyítvánnyal rendelkeznek. A kétéves képzés idejében a fiatalok általános és szakirányú műszaki ismereteket, valamint a választott szakiránynak megfelelő gyakorlati tudást szereznek, majd a Fachhochschule típusú intézményben tanulhatnak tovább.
  • A három évfolyamos fachliches Gymnasium olyan intézmény, amelyben a Realschule befejezését követően lehet továbbtanulni. Szakmai vizsgával zárul, amely felsőfokú szakirányú tanulmányok folytatására jogosít.

A kötelező teljes idejű képzést befejező, 15–20 éves fiatalok nagyobb hányada a szakképzés duális formájába kapcsolódik be. A választott szakmához kapcsolódó elméleti ismereteket a fenti iskolák valamelyikének részidős képzésében szerzi meg. A gyakorlati tudást pedig – tanulószerződés keretében – valamilyen munkahelyen. Ez a képzés általában 2–3,5 évet vesz igénybe.

Nyomtatás
következő oldal »