Dr. Kállai Mária: „Jövőkép és stratégia nélkül nem lehet előrelépni"

Az elkészült megyei köznevelés-fejlesztési tervek (MFT) kapcsán lokálisan érintett szakembert is megkérdeztünk. Dr. Kállai Mária, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei kormánymegbízott elmondta: a terveket lehetőségnek, kiindulópontnak tartja arra, hogy általa reális tényekre alapozott reális döntések meghozatalára. Ha a helyzetértékelés jó és ugyanazt értik a fogalmak alatt, akkor a megyei fejlesztési tervek értékes anyaggá válhatnak.

A 2013/2014-es tanév kezdete előtt mely legfontosabb, oktatással kapcsolatos kérdések foglalkoztatják a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal vezetőjét?

Komolyan hiszem, hogy az iskola szerepe mindenekfeletti, ennek megfelelően több kérdés is foglalkoztat. A jó tanintézet igényes, követelményeket támaszt, tudást ad, közösséget teremt. Ezek a tényezők minden társadalomban rendkívül fontosak. Alapjában azonban öt feladatot emelek ki. Az egyik, hogy az állam valóban esélyt teremtő és esélyt növelő iskolákat tartson fenn, minél magasabb színvonalon, a meglévő értékek megőrzésével, követelmények támasztásával, a megvalósítás támogatásával, eleget téve az eredményesség, méltányosság, hatékonyság követelményének. Ehhez ki kellett alakítani a küldetésüket nagyon jól betöltő tankerületeket, amelyeknek a helyi közösségbe ágyazottan, felelősségteljesen kell végezniük a munkájukat. Ennek lépései ígéretesek, nagyon sok munkát már elvégeztek. Mindez bizalmi kör is az állam, az iskola és ily módon a pedagógusok között. Minél erősebb ez a bizalom a helyi közösségben, annál eredményesebb az iskola. Felvetődik a kérdés, ki és mit tud tenni a pedagógusok megbecsüléséért. Mire az interjú napvilágot lát, már ismert, hogy a kormány megtette azt, amit lehet, beváltotta ígéretét, és 2013. szeptember elsejétől jelentősen emelkedik a pedagógusok fizetése. Nem megkerülhető a pedagógusokkal kapcsolatos szabályok, eljárásrendek pontosítása, bevezetése, véglegesítése sem, hiszen már nagyon várják az életpályamodellt. Az életpályamodell működtetése a szakma professzionalizálódását, színvonalának, presztízsének növekedését hozza. Fontos kérdés a pedagógusképzés, -továbbképzés. A köznevelés ugyanis akkor válik a gyerekek javára, amikor olyan pedagógusképzéssel társul, amely valós lehetőséget ad a továbbfejlődésre. Izgalmas kihívást jelent a művészetoktatás, és annak szerteágazó volta. Szívügyemnek tekintem, hiszen huszonhat éves iskolai gyakorlatom van benne. A művészet, a művészeti képzés nélkülözhetetlen része a köznevelésnek. A művészeti iskolák finanszírozási és fenntartási módja sokféle, ezért egyértelműsíteni kell a művészetoktatásban szerepet vállalók felelősségét és lehetőségeit. További lényeges feladat a szakképzés irányítási rendszerének kialakítása, a hatáskörök és a szerepek tisztázása. A munkaalapú társadalom megteremtése, a termelő munka  becsülete a szakképző rendszer eredményességén nagymértékben múlik. A köznevelési intézmények mintegy harminc százaléka nem állami fenntartású, ezért fontos lenne szerepvállalásaik tisztázása és szabályozása is. A tartalmi fejlesztés az állami fenntartás velejárója, az üzemeltetés terén pedig finomítani szükséges az eljárásrendet. Hogy csak néhányat említsek a most legfontosabbnak tartott területek közül.

Elkészültek a 2013. évi megyei köznevelés-fejlesztési tervek (MFT) is. Mit gondol róluk?

Lehetőségnek, dobbantónak tartom arra, hogy a szereplők eszközként használhassák reális tényekre alapozott reális döntések meghozatalára. Egy mondattal summázva: fontos, hogy elkészült ez a hatalmas adatbázisból összeállított leltár, ám maradtak benne kérdőjelek. Tud-e stratégiai iránytűként működve bemeneti adatokat szolgáltatni? Hogyan lehet ágazati és minisztériumi stratégiákból makroszinten koherens egészet létrehozni? Sikerül-e összegyűjteni olyan indikátorokat, amelyek egyértelmű segítséget adnak az MFT felhasználói körének? Van-e erő és igény a folyamatos továbbépítés lehetőségére, hogy végre valami állandó maradjon? E kérdőjelek miatt fontosnak tartom a pontosítást és a validálást. Saját megyénkben is tapasztaltuk, hogy nem mindenki tudja, mi a precíz terminológiája a tanterem vagy a kihasználtság kifejezésnek. Ezenkívül tisztázni kell az adatokat is, hiszen az elmúlt években biztosan voltak pontatlan közlések. Ha a helyzetértékelés jó, és ugyanazt értjük a fogalmak alatt, akkor a megyei fejlesztési tervek értékes anyaggá válhatnak.

Dr. Princzinger Péterrel, az Oktatási Hivatal leköszönt elnökével az adatok nyomon követése, folyamatos frissítése céljából az e-napló általánossá tételéről is beszélgettünk. Mit gondol, ezekben a hirtelen átállásokban, gyors változásokban mekkora jogosultsága lenne egy ilyen elektronikus rendszernek?

Akkor működhet, ha az adattartalmak biztonságosak, megegyezőek és egyeztetettek, a közös hozzáférés pedig konszenzuson alapul. Ezen kívül az előkészítő munkák sem spórolhatóak meg. Nem lehet fejleszteni előrelátás nélkül, jövőkép és stratégia nélkül pedig nem lehet előrelépni. Ez az egyik oldala. A másik, hogy profi informatikai háttér kell hozzá, állandó hozzáféréssel és megfelelő sebességgel. Ezután el kell dönteni, hogy ki milyen adatbázissal dolgozik, majd törvényileg szabályozni a felhasználói kört és a jogosultságot. Ha ezek a kitételek teljesülnek, akkor ez egy tartalmas és jó rendszer lehet.

Kanyarodjunk vissza a nem állami fenntartású intézményekhez. Esetükben hogyan valósulnak meg a gyakorlatban a megyei fejlesztési tervek?

Az állami és a nem állami fenntartású intézmények számára egyaránt fontos a jövőbeni szerepük meghatározása, hogy tisztán lássák, milyen lehetőségek állnak előttük. Az MFT pedig megmutatja az aktivitásokat. Az állami fenntartónak és a kormányhivatalnak is érdeke, hogy lássa, melyik feladatot látja el a nem állami szféra – például a művészeti iskolák esetében, amelyeknek döntő százaléka ilyen típusba sorolható. A megyén belül pedig fontosak a hidak, a kapcsolódások. A finommunkák és az egyeztetések azonban még hátravannak. Minden szereplőnek megvan erre a lehetősége és a felelőssége is.

Milyen jövője lehet a megyei fejlesztési terveknek?

A vonatkozó jogszabály egyértelműen megfogalmazza, hogy az oktatásért felelős miniszter döntését kell segíteniük. Elsősorban neki és az általa megbízott szervezetnek, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központnak (KLIK) kell figyelembe vennie a tartalmukat, ám ehhez folyamatosan felül kell vizsgálni őket. Másrészt az MFT-nek széles a kiszolgálói palettája: ugyanúgy működik a napi operatív cselekvéshez szükséges adatbankként, mint a köznevelés stratégiáját meghatározó háttérként. Fenntartóra való tekintet nélkül hatalmas mennyiségű adatsort és megállapítást tartalmaz, tehát a köznevelésnek mint közszolgálatnak a teljességét mutatja. Ezért remélem, hogy az MFT életre kel, szolgálva az érintetteket, az adatokból majdan fejlesztési irányokat megjelölve, megadva a lehetőségét a köznevelési rendszer stratégiai tervezésének.

 

Nyomtatás