"A jogszabályon kívül idővel kiérlelődnek a jó gyakorlatok"

A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek, tanulók nevelésével kapcsolatos kérdések a köznevelés sarkalatos pontjai. Az új köznevelési törvény hozta változásokról, az ellátó rendszer új elemeiről és lehetőségeiről beszélgettünk a téma egyik szakértőjével, dr. Kiss László szakszolgálati és fogyatékosságügyi köznevelési referenssel.

Köznevelésünk körültekintően gondoskodik a kiemelt figyelmet igénylő gyerekek neveléséről, az ilyen tanulók oktatásáról. Kik azok, akik jelenleg ebben a gondoskodásban részesülhetnek?

A törvény szerint a kiemelt figyelmet igénylők két nagy részre oszthatók. A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek/tanulók és a különleges bánásmódot igénylők. Az utóbbiba három csoport tartozik: a sajátos nevelési igényű gyerekek, a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdők valamint a kiemelten tehetségesek. A legnehezebben a második csoport fogható meg, tehát azok a többiektől különböző gyerekek, akik ugyanakkor nem sajátos nevelési igényűek. A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő és a kiemelten tehetséges tanulók mindannyian többségi intézménybe járnak, míg a sajátos nevelési igényűek egy része elkülönítő, szegregáló intézményekben kapja meg a szükséges speciális ellátást.

A jogszabályok a teljes integrációt hangsúlyozzák. Hogyan valósul ez meg a gyakorlatban?

A szegregáló intézmények száma folyamatosan csökken, ezzel párhuzamosan pedig emelkedik az integráltan oktatott, nevelt gyermekeké. A 2011/12-es tanév kiértékeléséből az világlik ki, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekek 63%-a tanul most integrált keretek között. Talán nem kell mondjam, hogy az integráló intézmények  jóval magasabb szintű szervezettséget, szakmaiságot, ezzel együtt elfogadóbb magatartást képviselnek.

Hogyan működik a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók ellátása az új törvény alapján?

A köznevelési törvény az előző évi jogszabálytól eltérően azt mondja, hogy a szegregált gyógypedagógiai osztály létszáma 5-13 fő közötti lehet. A pontos számot a fenntartó határozza meg a fogyatékosságra, az egyéni sajátosságokra és a fejlesztési igényre tekintettel. A régi kettes, hármas szorzó persze továbbra is megvan az integrált intézmények esetén.

A finanszírozás oldaláról nézve ez mit jelent?

2013. január elsejével a Klebelsberg Intézményfenntartó Központba (KLIK) nagyon sok intézmény olvadt be. Mivel ez egy közös költségvetésből gazdálkodik, a költségvetési támogatás szempontjából nincs jelentősége a számítási formának. Az óvodák túlnyomó többségét azonban nem a KLIK tartja fenn, jobbára csak a szegregált gyógypedagógiai óvodák kerültek át alá, a többi a főszabály szerint maradt az önkormányzatnál, magánfenntartóknál. Az óvodák normatív támogatásának számításánál a költségvetési törvény alapján az adott csoportban két-három főnek kell számolni a sajátos nevelési igényű gyerekeket. A nem KLIK-es fenntartású intézmények esetében is hasonló az elv. Ennek ezért van jelentősége, mert a speciális szakembereknek a bérét ebből tudják fedezni.

Hogyan valósul meg a finanszírozás a gyakorlatban?

Mondok egy teljesen egyszerű példát. Tegyük fel, hogy 11 tanulónként lehet 1 pedagógus bérét lehívni. 110 tanuló esetén 10 pedagógus bérével számolhatok. Ha ebből a 110 tanulóból 20 fő sajátos nevelési igényű kettős szorzóval, akkor az már 130 tanuló. A számítás szempontjából 130 tanuló után már nem 10, hanem 12 pedagógus bérével tud a nem állami fenntartó gazdálkodni. A többlet tehát felhasználható a speciális szakos gyógypedagógus alkalmazására. A jogszabály alapján minden sajátos nevelési igényű tanuló annyi rehabilitációs órában részesül, amennyire szüksége van. A korcsoport és fogyatékossági típus szerinti óraszám meghatározása pedig egy számítási alap. A kiszámolt órakeret rugalmasan használható fel a kialakított rehabilitációs csoportok között.

Milyen új elemek kerültek az ellátó rendszerbe a 2013/2014-es tanévtől?

Főként a pedagógiai szakszolgálatoknál van változás, illetve azoknál az intézményeknél, amelyek kapcsolatba kerülhettek a szakszolgálatokkal. A megyei intézmények lettek a struktúra új alapjai: egy megyén belül a különböző szakszolgálatok egy intézménnyé összeolvadva folytatták a tevékenységüket. 2013. szeptember elsejével létrejöttek a megyei pedagógiai szakszolgálati intézmények, amelyekben idén január elsejétől léptek hivatalba az öt évre kinevezett főigazgatók. Ezen kívül két feladattal bővült a szakszolgálati feladatellátás: a kiemelten tehetséges gyermekek gondozásával, valamint az iskola- és óvodapszichológiai tevékenységgel.

Mely intézménytípusok vesznek részt a különleges bánásmódot igénylő gyermekek/tanulók ellátásában, gondozásában?

Elsősorban az Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmények (EGYMI), amelyek tevékenységi köre lényegesen átalakult. Az EGYMI-k keretén belül működő szakszolgálatokból, a szakszolgálati feladatot ellátó kollégák státusszal, feladatokkal együtt átkerültek a megyei szakszolgálati intézményekhez. Ez nem volt feszültségektől mentes, mivel az EGYMI-k elveszítettek egy olyan feladatkört, amelyet az utóbbi tíz évben működtettek, adott esetben akár be is fektettek ebbe a tevékenységbe. A korai fejlesztés, a gyógypedagógia és a logopédia az a három terület, ami itt a legfőképpen érintett volt. A legfontosabb, hogy az utazó gyógypedagógusi hálózatot innentől az EGYMI-k működtetik. Néhány helyen még léteznek utazó gyógypedagógusi hálózatok más szervezeti keretek között, de megpróbáljuk rávenni a fenntartót, hogy a következő évi átszervezésnél terelje be ezeket az EGYMI-kbe. Szakmailag ugyanis ott indokolt a működésük.

Milyen módon tudják megszervezni a sajátos nevelési igényűek ellátását azok a tankerületek, járások, amelyekben nincsen EGYMI? Milyen ellátási hálózati rendszer működik ezek esetében?

Egyrészt maguk a nevelési-oktatási intézmények foglalkoztathatják a gyógypedagógusokat. Másrészt azt tudjuk mondani, hogy az EGYMI-k működési körzete nem korlátozott egy tankerületre, sőt még egy megyére sem. Az is lehetséges, hogy egy térben távolabbi EGYMI-hez tartozó szakemberek, mint utazó gyógypedagógusok helyben végezzék a tevékenységüket. A köznevelési törvény szerint a gyógypedagógiai nevelési-oktatási tevékenységben részt vevő intézményeknek, – akár integráltak, akár szegregáltak – rendelkezniük kell a megfelelő szakirányú végzettségű gyógypedagógussal, konduktorral.

Milyen beavatkozások történnek a kiemelten tehetséges gyermekek/tanulók gondozása során?

A kiemelten tehetséges gyerekek, tanulók gondozása egy új feladat. Jelen pillanatban még a rendeletben meghatározott státuszok betöltése történik. Azt látni kell, hogy a szakszolgálati és a gyógypedagógiai rendszer egyaránt létszámhiánnyal küzd. Ennek számos oka van. A keletkezett létszámhiány miatt jelenleg egyeztet a minisztérium, a KLIK, illetve a képző intézmény, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Gyógypedagógiai Kara. A státuszok megvannak, ezt a jogszabály garantálja. A szakemberhiány országrészenként nagyon eltérő, az ország középső megyéi, illetve főleg Budapest jobb helyzetben vannak, de még Budapest sem teljes mértékben feltöltött.

Milyen szakemberek hiányoznak?

Legfőképpen a logopédus hiányzik, elsősorban a keleti megyékben.

Melyek a 2013/14-es tanév eddigi tapasztalatai, információi, amelyek befolyásolhatják az intézményrendszer és az intézmények fejlesztési irányait?

Az EGYMI és a szakszolgálati feladatok szétválasztása elindított egy keresztirányú migrációt az EGYMI-k és a szakszolgálatok között. Az is egy tapasztalat, hogy a feladatok elkülönítése nem mindig volt feszültségektől mentes. A tanévkezdés is több helyen okozott fennakadásokat, holott elviekben maga a jogszabályi változás nem indokolta ezt. Például kérdés volt, hogy a szakszolgálatokhoz átkerülők elláthatnak-e az EGYMI-kben feladatokat, vagy nem. Mivel a köznevelési törvény továbbra is lehetővé teszi a 10 órás megbízási szerződések megkötését, itt nem volt jogi akadály. Valószínűleg ezeken a helyeken kevésbé jól értelmezték a jogszabályokat, a jogi lehetőségeket.

Meglátása szerint a köznevelés mely területeit kellene a leggyorsabban fejleszteni?

A köznevelés fejlesztési stratégiába három, gyorsan fejlesztendő területet javasolunk. Az utazó gyógypedagógusi hálózat szabályozását, a gyógypedagógiai tanácsadást és korai fejlesztést, illetve a továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadást. Az utazó gyógypedagógusi hálózat fejlesztése az inkluzív nevelés elősegítése kapcsán szükséges. A korai beavatkozás is fontos feladat, több ágazathoz tartozó tevékenység, elhatárolás kérdése, hogy hol indul, meddig tart, mi a célcsoport, és ki a szakember. A harmadik terület pedig a továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás, mert ez az országosan a legkevesebb hagyománnyal bíró terület. Ismerünk 1-2 jól működő helyszínt, egyébként nem nagyon tudjuk, hogy eddig hol voltak, mit csináltak, milyen módszertan szerint működnek.

Milyen hazai és európai uniós pályázati lehetőségek segítik a fejlesztéseket a kiemelt figyelmet igénylők ellátási rendszerében?

A szakszolgálatok megsegítését, átalakítást célozza a TÁMOP 3.4.2/B kiemelt projekt. Ez hatalmas összeggel, 2,3 milliárd forinttal gazdálkodik. Több alprojektje van, ezek képzésekről, új tesztek adaptálásáról is szólnak. Céljai között szerepel továbbá 12 új vizsgáló, illetve fejlesztő eljárás kifejlesztése, adaptálása is. A projektben dolgozzák ki a szakszolgálatokat segítő Informatikai Nyomonkövető/Nyilvántartási Rendszert (INYR) is, amelyet az összes pedagógiai szakszolgálati intézmény alkalmaz majd 2014 szeptemberétől. Ez a komplex számítógépes rendszer a nagyon sokféle helyi programot vált fel és ezért lényegesen többet ad majd, mint az eddigiek.

Milyen információra lenne szüksége az oktatás, nevelés irányításának ahhoz, hogy a szakszolgálati rendszert jobbá, áttekinthetővé tegye, informatívabb legyen az adatszolgáltatás?

Először is azt kell megvárnunk, hogy feltöltsék az álláshelyeket. Tudjuk, hogy néhány EGYMI-ben maradtak még szakszolgálati feladatok, illetve néhány, nem állami intézményfenntartó bent van az állami szakszolgálati rendszerben. Fontos még, hogy a szakszolgálati intézmények továbbképzési programját át kell alakítani, mert nagyon sok olyan pedagógus került át a szakszolgálatokhoz, akinek eddig nem volt szakvizsga kötelezettsége. Ezért mindenképpen a személyi állományt kell először feltérképezni, melyik szakszolgálati területen hányan és milyen végzettséggel, képzettséggel dolgoznak. Ez mindenképpen szükséges ahhoz, hogy a képzési tervekben tovább lehessen gondolkodni.

A személyi állomány kérdésein kívül mi az, ami még meghatározhatja a minőségi működést?

A TÁMOP 3.4.2/B keretében folyik a szakmai elvárások kialakítása. Ugyanígy ki kell dolgozni a protokollokat is. Ha egy szakmai standard protokoll jogszabályban szerepel, akkor nem vagy nehezen lehet változtatni rajta. A magam részéről bízom benne, hogy a közeli jövőben a szakszolgálati protokollt sem kell jogi úton kezelni, hanem szépen kialakul magától. Mivel megyénként egy szakmai irányítás alatt, egy intézménnyé vált a vezetés, az adott megyében alkalmazott eljárásrendek jóval könnyebben egységesíthetőek. Ne feledjük: 20 intézményről és 20 főigazgatóról van szó Ezért jó eséllyel remélhetjük, hogy a jogszabályon kívül idővel kiérlelődnek a jó gyakorlatok.