Milyen az én #SULIM?

13.000 gyermek pályázott vágyott sulijának bemutatására, köztük sokan olyanok, akiket a legritkábban kérdezünk erről: hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű tanulók. A pályázatra egy európai uniós finanszírozású projekt (EFOP 3.1.51-6-2016-00001) adott lehetőséget, amelynek célja a tanulói lemorzsolódással veszélyeztetett intézmények támogatása.

A felhívás témája a befogadó iskola volt, amelyet szabadon, műfaji megkötés nélkül dolgozhatott fel a pályázatban résztvevő 300 alkotócsoport – így grafikával, makettel és kisplasztikával csakúgy nevezhettek, mint prózai vagy verses alkotással, fotográfiával, illetve kisfilmmel. A több száz beérkezett alkotás közül több a műfaji határokon is átlépett, így élőképek, performanszok és graffitik is készültek a megmérettetésre. Az alkotások meghatározó közös jegye, hogy a vágyott iskolát mind színesen sokszínűként ábrázolják. Az ideális suli elsősorban nem a tanulás helyszíne, hanem a közösség és a közös tevékenység terepe – az egyik kisfilmben elhangzottakat idézve: „a hely, ahol soha nem vagy egyedül". Számos feldolgozásban hangsúlyos a művészeti nevelés, valamint a kötetlen sportolás és az önfeledt játék. Figyelemre méltó, hogy a pályázók jó része a vágyott iskolát nagy udvarral képzeli el, amelyben a növények mellett akár állatoknak is jut hely.

A diákok számos alkotásban feldolgozták a befogadás, a fogyatékossággal élő tanulók elfogadásának, valamint a másság elismerésének témáját. Sok pályamunka bizonyítja, hogy az egészséges étkezésre nevelés, illetve a digitáliseszköz-használat jelen van az iskolák mindennapjaiban. A pályázó diákok számára a közös munka kiváló csapatépítésnek is bizonyult, a csoportos alkotás pedig elősegítette a visszahúzódó, gyakran rejtett tehetségű tanulók aktív részvételét.

1028315_Dobozi Általános Iskola.jpg
A Dobozi Általános Iskola alkotócsapata a pályaművel
Nyomtatás