Terepi oktatási módszerek környezetvédelmi és környezetpedagógiai jelentősége

Szerző: Némethné Dr. Katona Judit
Megjelenés éve: 2013
tanulmány

A közlemény megjelent: Némethné Katona J. Terepi oktatási módszerek környezetvédelmi és környezetpedagógiai jelentősége konferencia előadás és tanulmány „Új kihívások a tudományban és az oktatásban” Nemzetközi Tudományos Konferencia tanulmánykötet Selye János Egyetem Pedagógiai és Humántudományi Szekció 2013. szeptember 17-18. Komarno, Slovaca; pp.: 235-241.

A terepen megvalósítható oktatás pedagógiai jelentősége kiemelten az, hogy a fenntartható fejlődés feltételeként megfogalmazott környezeti tudatformálást környezetadekvát oktatási környezetben segíti elő. A környezettudatosság kialakulását elősegítő készségek és ismeretek fejlesztése a környezet rendszerként történő értelmezésén, az élő és élettelen alkotók együttes hatásmechanizmusának bemutatásán alapszik, és feladatok végrehajtása által, cselekvések során valósulhat meg.

Bevezetés: a téma aktualitása

A földi élet fenntarthatósága az emberi társadalom és a környezet harmonikus, egyensúlyi állapotán múlik. Elérése örök célnak tekinthető, amelyhez a fenntartható fejlődés folyamata vezet, megvalósításának feltétele pedig az emberek környezeti tudatformálása.

A paradigmaváltás igénye napjainkra létkérdéssé vált, a környezeti nevelés tartalma kibővült, „környezetért nevelést” (education for the environment) jelent, amely magában foglalja a környezettudatos életvitel iránti elkötelezettség kialakításának elősegítését, folyamatos megerősítését, a magatartás-, értékrend-, attitűd- és érzelmi viszonyulások formálását, az ismeretek bővítését és a cselekvések kiváltását a környezet további egyoldalú károsodásának, degradációjának megelőzése érdekében [2], [3].

Az egyetemek és főiskolák jelentős társadalmi színterek, amelyek szoros összefüggésben állnak a hallgatók környezeti-környezetvédelmi és fenntartható fejlődésre vonatkozó ismeretei, műveltsége és környezettudatos magatartása között. Éppen ezért az Óbudai Egyetem Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki Karán, ahol 2000-től kezdődően folyik környezetmérnök képzés, az oktatás szerves részét képezik a külső helyszíneken tartott gyakorlati foglalkozások, terepi megfigyelések, terepgyakorlatok. A terepi vizsgálatok megvalósításához az egyetem épületének közvetlen szomszédságában tanszéki kutató munka eredményeként tanösvény-kalauz segítségével bejárható környezetvédelmi tanösvényt alakítottunk ki a hallgatók bevonásával.

A terepi oktatás megvalósítása céljából kialakított munkáltató típusú tanösvény biztosítja az aktív, tapasztaláson alapuló ismeretszerzés és készségfejlesztés lehetőségét, mert feladatok elvégzésére irányul, cselekvések során valósul meg, ugyanakkor lehetővé teszi a természeti értékek bemutatását, megvalósítja a természetvédelmi tájékoztatást.

A tanösvény állomásaihoz kapcsolódó feladatok megoldása által a résztvevők a környezeti állapotértékelés módszereit is elsajátítják, miközben olyan készségek, képességek, kompetenciák megszerzésére nyílik lehetőségük, amelyek tantermi körülmények között nem valósíthatók meg (pl. tájékozódás, bioindikátorok alkalmazása) [2], [3].

Comenius forradalmi ismeretelmélete az empirizmus, azaz a szemléltetés pedagógiája, amelyben a tanító feladata a tanuló elé tárni a világot, vagyis a minket körülvevő létező dolgok összességét. A környezet tanulmányozása tehát szemléltetésen, a tanulási folyamat konkrét érzékelésen, tapasztaláson alapul. „Szükséges, hogy a megismerés mindig az érzékszervekből induljon ki (semmi sincs ugyanis az értelemben, ami nem volt meg előbb az érzékekben). Mi más ez, mint az, hogy a tanítás ne a dolgok szóbeli elbeszélésével vegye kezdetét, hanem a reális megfigyeléssel? És végül, miután megmutattuk a dolgot, jöhet a bővebb magyarázat.”/Comenius 1953/.

Direkt irányítás esetén a tanár az ismeretek forrása, meghatározza az elsajátítás lépeseit, közvetlenül irányítja a tanulási folyamatot. Feladatok köré szerveződő, csoporttevékenység által megvalósuló, indirekt irányítás esetén viszont a tanár a háttérben marad, a résztvevők a feladatmegoldás során „fedezik fel”/építik fel az ismereteket.

A cselekvési módokat a tanuláselméletek és azok pedagógiai tanulságai jelentik, amelyek közül a felfedezésen alapuló (problémamegoldó, szabad) tanulás a diák közreműködésére, tevékenységére épül, személyre szabott, önállóságot biztosít, ezért motiváló hatású, és hatékony. A csoporttevékenységet kívánó feladatmegoldás (pl. projektmódszer), így a tanösvény feladatai is valamely környezeti értéket, állapotot, problémát vizsgáltatnak, amelyek az adott helyszínen megismerhetők, fellelhetők, megtapasztalhatók, tehát valódi probléma köré rendezi a tanulást.

A tanösvény – ahogy a neve is mutatja – egy tanulási, ismeretszerzési célzattal kialakított sajátos turistaösvény, terepi bemutatóhely, amelyen végighaladva megismerhetők az adott terület természeti, kultúrtörténeti adottságai, értékei, valamint azok megőrzésének fontossága és módjai is.

Doberdó oktatási tanösvény bemutatása

A Doberdó tanösvény a Kiscelli-kastélypark és az Óbudai Egyetem környezetében, jól megközelíthető helyen, viszonylag kis területen (kb. 15 hektár) a felfedezésre váró különleges értékek jó tanulmányozhatóságát biztosítja, mind a természet-közeli, mind az épített környezet állapota jól megfigyelhető.

A tanösvény földrajzi fekvése alapján, a Budai-hegyvidék Hármashatár-hegy csoportjának kezdő tagjához, a Mátyás-hegyhez ÉK-i irányban csatlakozó és a Bécsi út által lehatárolt sík között kialakult Kiscelli-fennsík területén helyezkedik el, Óbuda középső részén. A tanösvény területét nyugaton a Folyondár utca, Remetehegyi út és Kolostor utca, északon a Kiscelli utca, keleten a Doberdó út fogja közre (1. ábra). Teljes hossza 843 méter, nyugat- kelet irányú kiterjedése 43-228 méter között változik, tengerszint feletti magassága 150-160 méter. Földrajzi koordinátái: északi szélesség: 47o32’, keleti hosszúság: 19o2’, a menetidő: kb. 60 perc.

1. ábra: Kiscelli Kastélykert (http://korlat.bmknet.hu/hun/kiscell/terkep.html [1])

A tanösvény feladatai a környezeti elemek megfigyelésére, elemzésére irányulnak, vizsgálható az élettelen (abiotikus) természet (kőzet, domborzat, klíma, talaj, felszíni vizek), az élővilág (bioszféra) és a társadalmi (nooszféra) hatás egyaránt. A terület természeti értékeinek tanulmányozására (2. ábra), valamint a mérő- és mintavételi helyek kiválasztására a tanösvény kijelölt állomásai a legalkalmasabbak. A terület kijelölésénél, a bemutatásra kerülő témák kiválasztásánál fő szempontként érvényesült: az informatív jelleg, a természeti értékek megóvására irányuló törekvés, valamint az, hogy a célnak megfelelő, de a legkevésbé balesetveszélyes, biztonságosan megközelíthető helyek legyenek.

A tanösvény létesítésének pedagógiai módszertanát alapvetően a „hol?- mit?- és hogyan? - kérdések” határozták meg. A tanösvény a kijelölt feladatok és magyarázatok révén tájékoztat a terület földrajzi helyzetéről, földtani és felszínfejlődési folyamatairól, víztani értékeiről, életközösségeiről, a vegetáció sajátosságairól, tájökológiai jellemzőkről és kultúrtörténeti értékekről [2], [3].

2.tanösvény.jpg

2. ábra Tanösvény 6. állomása: Édesvízi mészkőterasz

3. indito.jpg

3. ábra Indító állomás; az Óbudai Egyetem épülete

A tanösvény állomásai (3. 4. ábra) kirándulásvezető segítségével járhatók be. A kirándulásvezetőben az állomások bemutatása az alábbi algoritmust követi:

  • Állomás neve;
  • Állomás földrajzi helye;
  • Megfigyelhető jelenségek, természeti értékek, mérések:
    • A megfigyelhető jelenség leírása;
    • Feladatok;
    • A megfigyelhető jelenség kialakulásának, sajátosságainak magyarázata [2], [3].

1. állomás: Felhagyott agyagbánya gödör

2. állomás: Meddővel feltöltött terület

3. állomás: Schmidt-forrás

4. állomás: Mészkőszikla

5. állomás: Ligetes park

6. állomás: Édesvízi mészkőterasz

7. állomás: Kiscelli Múzeum

8. állomás: Kiscelli Kálvária stációi és kápolnája

9. állomás: Kilátópont (IX. és X. stáció között)

10. állomás: Kápolna forrás

11. állomás: Kiscelli agyag bemutató hely

Az ismeretszerzés módja szerint a Doberdó tanösvény munkáltató típusú terepbejárást tesz lehetővé. Interaktív jellegét a feladatok csoportos munkaformában történő megoldása, a csoporttagok kölcsönhatásai, interakciói biztosítják.

4. ábra: Doberdó tanösvény állomásai (az 1. ábra térképe alapján szerkesztve

Környezeti elemek megismerésére, környezeti állapot felmérésére irányuló feladatok

A vizsgálatok döntő része az élőlények bioindikátorként történő felhasználására épül, mert az élő alkotók élettevékenységük révén magukban foglalják az élettelen alkotók sajátosságait is. A feladatsor összegzi a tanösvény egész területén elvégezhető feladatokat, valamint az egyes állomásokhoz speciálisan kapcsolódó bemutatási lehetőségeket. Ez utóbbiak szemléltetésére kiemelem az 1. és 2. állomás bemutatását, melyek egyben az állomások bemutatásánál alkalmazott algoritmust is szemléltetik.

1-2. állomás: Felhagyott agyag –és mészkőbánya, valamint meddővel feltöltött környezete

Megfigyelhető természeti értékek

A párkánysík tövében, a kiscelli (Salgó) és a Nagybátony - Újlaki (Bohn) téglagyárak fejtéseiben közel 200 évig bányászták a kiscelli agyagot, melyből téglát és tetőcserepet égettek. A hegy kőfejtői egészen az 1910-es évekig szolgáltattak építőanyagot a főváros építkezéseihez. A korábbi két évszázadnyi bányászati tevékenység a mai tájszerkezet meghatározó tényezőjévé vált, maradandó emlékeit a két állomáson megfigyelhető tájsebek – 51 méter átmérőjű 18 méter mély bányagödör, valamint a meddővel borított felszín – jelzik.

Kijelölt feladatok: növénytani vizsgálatok

A növényzet szukcessziójának, illetve a kialakult elegyes lombhullató erdő struktúrájának megfigyelése, növényfajok meghatározása.

Magyarázat: A szukcesszió vegetációfejlődést, azaz az élőlénytársulások tér-időbeli változását, az eltérő fajösszetételű állapotok egymásutániságát jelenti: a kezdő pionír növénytársulásoktól a záró társulásokig (klimax) bezárólag. A területen a bolygatás (bányaművelés) után, a II. Világháború befejeztével indult el a természetes beerdősülés folyamata, illetve a néhol megmaradt betelepített állomány révén nyerte el mai állapotát. A fajösszetétel alapján másodlagos szukcesszióra lehet következtetni. A Virágos kőris, illetve a néhol előforduló Nagylevelű hárs, valamint a társulás gyepszintjének jégkorszaki reliktum faja a Waldstein pipmpó (Waldsteinia geoides) korábbi hársas – törmeléklejtő - erdő társulásra utalhatnak.

A tanösvény több állomásához kapcsolódóan elvégezhető feladatok közül kiemelhető például a levegő szennyezettségének vizsgálata bioindikátorok segítségével. Kén-dioxid szennyezés következményeinek tanulmányozása lehetséges szenzitív lombhullató fák levelén (levélnekrózis) vagy kimutatható a fák kérgéből vett minták analízise során is. Vizsgálható, meghatározható és összehasonlítható az ülepedő- és a levélfelület által megkötött por mennyisége a tanösvény teljes területén. A növényzet zajszűrő hatásának megállapítása (a levelek zajvisszaverő képességének) megállapítása több mérési pont (zajforrástól különböző távolságokban történő) kijelölésével, és a kapott adatok térképen történő ábrázolásával valósítható meg. Mikroklíma vizsgálatok közül kiemelhető például a szélsebesség intenzitásának megállapítása, valamint a páratartalom mérése, a napsugárzás időtartamának és a fény intenzitásának mérése, és összehasonlító elemzése, az eltérő fényigényű és hőmérsékleti igényű növényfajok megfigyelése. Ökológiai talajvizsgálatok közül jól szemléltethető a területen a talajhőmérséklet összefüggésének vizsgálata a növényzet fejlődésével, a talaj mésztartalmának és kémhatásának vegetációt befolyásoló szerepe, valamint a talajélőlények környezeti hatásainak megfigyeltetése.

Értékelés, következtetés

A Doberdó tanösvényre több éve tervezett külső helyszínű tanórák tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a környezettudatosságot szolgáló készségek fejlesztésére, a fenntarthatósági ismeretek közvetítésére, a rendszerszemlélet megalapozására a terep, a természeti (valós) helyszín a leghatékonyabb tanulási környezet. A terepen megvalósított környezet- és természetvédelmi terepgyakorlat oktatási-tanulási forma. Az ismeretszerzés szempontjából a közvetlen szemléltetés és bemutatás valós környezetben megvalósuló módszere. Az ismeretfeldolgozás alapján a környezetet rendszerként értelmező kauzális jellegű folyamat, az ökológiai-biológiai környezetminősítés, az objektív állapotfeltárás eszköze. Tanulás tekintetében tevékenység központú, tapasztaláson alapuló operatív tanulásszervezési mód. A környezeti nevelés oldaláról nézve holisztikus kitekintésű, a táj habitusára, fő jellemvonásainak kiemelésére irányul. Tevékenységszervezési mód alapján a csoportos munkaformákat preferáló tanulási forma. A csoporttevékenység során a közösség befolyásoló hatása által megvalósuló indirekt nevelési módszerek, közvetett nevelő hatások érvényesítésének színhelye. Az önfejlesztő és közösségfejlesztő hatások csoportnyomásra, a csoporttagokkal való kapcsolattartásra épülnek. A környezet- és természetvédelmére irányuló nevelés eszköztárát a terepgyakorlatokon a környezet megismerésére, állapotának felmérésére irányuló vizsgálatok, feladatok jelentik, melyeket környezetpedagógiai szempontból hatékonyabbá tesznek a tanösvények [2], [3].

Hivatkozások megadása

[1] http://korlat.bmknet.hu/hun/kiscell/terkep.html

[2] Némethné Katona J. A környezet- és természetvédelemi oktatás terepi lehetőségeinek alkalmazása és módszereinek továbbfejlesztése a Máriaremetei-szurdokvölgy példáján Doktori értekezés p. 129 + 89 melléklet Sopron, 2006

[3] Némethné Katona J. A környezet- és természetvédelmi oktatás terepi lehetőségeinek alkalmazása és módszereinek továbbfejlesztése Eruditio Educatio Komarno 7. 2012/4. ISSN 1336 8893

Irodalomjegyzék

Guckler K. Mesél Óbuda Földje p. 261 Természetvédelmi Alapítvány Budapest, 1998

Kárász I. Ökológia és környezetelemzés terepgyakorlati praktikum p. 173 Pont kiadó, Budapest, 1996

Kovátsné Németh Mária A projektoktatás jelentősége a tanárképzésben és a tanártovábbképzésben In Hegedűs Gábor szerk. 2004. Projektmódszer Kecskeméti Főiskola Tanárképző Főiskolai Kar

Németh Imre – Némethné Katona Judit Zöld kalandra fel! Környezetvédelemről túrázóknak, turistaságról környezetvédőknek I-II. kötet Átdolgozott második kiadás Ökoprojekt Ezredforduló Alapítvány 1997

Wein Gy. A Budai-hegység tektonikája p. 76 MÁFI alkalmi kiadványa, 1997