„Minden gyerekkel meg kell szerettetni a mozgást"

Szeptember elsejétől az első, ötödik és kilencedik osztályosoknak minden nap van testnevelés órájuk. A szakember szerint a törvényben előírt szabályozás óriási lehetőség, a rendszeres mozgás ugyanis nemcsak a gyerekek testi egészsége, hanem a lelki-szellemi fejlődésük szempontjából is hasznos, és sok felnőttkori panaszt meg lehet előzni vele. A mozgást, a sportot gyerekkorban kell megszerettetni, hogy felnőttként is része legyen az életünknek, ehhez azonban élvezetes testnevelésórák kellenek. Dr. Somhegyi Annamáriával, az Országos Gerincgyógyászati Központ prevenciós igazgatójával beszélgettünk.

Miért van szükség a mindennapos testnevelésre, mozgásra?

Az egészséges fejlődéshez több okból szükséges. Az idő előtti halálozás vezető okai között első helyen a szív- és érrendszeri betegségek állnak, melyek rendszeres testmozgással megelőzhetők. Ha a gyerek kellőképpen mozog, akkor az ereiben és a szívében kellően erőssé válnak az izmok, s ezzel a kellően erős szív- és érrendszerrel jobban bírja az életet, mint ha mozgásszegényen nőtt volna fel. Ezenkívül több daganatos betegségről tudjuk, hogy a rendszeresen, örömmel végzett mozgás véd ellene. Ha gyerekkorban rá tudjuk szoktatni a gyereket, akkor felnőttkorában is esélyünk van arra, hogy mozogjon és így tudjuk majd megelőzni ezeket a betegségeket.

A csontozat és az izomzat, a mozgásszervek egészsége szempontjából is szükséges. A mozgásszervi beteg felnőtt a panaszai miatt nem tud annyit mozogni, amennyit kellene a szív- és érrendszer egészségéhez, így a mozgásszervi betegség áttételesen a korai halálozásnak is egy hajlamosító tényezője. Emellett az életminőséget rendkívüli módon befolyásolja. A csontozat akkor fejlődik a legjobban, ha kellő mozgás, mégpedig a gravitációval szembeni mozgás történik, mert ez az ingere a mész beépülésének a csontozatba. És ez csak a növekedés időszaka alatt zajlik, amikor a növekedés befejeződött, az a csúcs-csonttömeg, annál több már sose lesz, onnan már csak lefele megy. Nem mindegy, hogy magasról indul lefele, vagy eleve alacsonyról. Ha nem mozogtak a gyerekek, akkor sajnos alacsonyról, és már 50 évesen törik mindenféle csontjuk. Ha az izmaink nem fejlődnek kellően, akkor nem tartják megfelelően a gerincet és az ízületeket. Ennek felnőttkori következményei a porckopásos gerincbetegségek, amelyek szintén népbetegség-számba mennek, és amelyeket meggyógyítani igazán már nem tudunk, de megelőzni lehetne. Úgy, hogy a gyerek rendszeresen, minden nap mozogjon, és ebbe a mozgásba belekerüljön az a speciális, ún. tartásjavító torna is, amely az izmokat arra fejleszti, hogy megfelelően tartsák a csontozatot és ezáltal védjenek a felnőttkori porckopásos betegségek ellen.

A fizikai egészségi szempontok mellett van más oka is?

A lelki és szellemi egészségünk. A testmozgás közösségi élmény, hiszen az ember nincs egyedül, az iskolai testnevelés órán egy osztály mozog, sportol, tornázik. Egész másféle élmény, mint amikor csak ül a könyvnél és tesztet old meg vagy dolgozatot ír. Ezek egyéni dolgok, a mozgás pedig közösségi élmény, közösségi cselekvés. Az ember társas lény, nem is tud lelkében egészséges lenni, ha ilyen tapasztalatokat nem szerez. Heti öt órában sokkal jobban lehet nevelni a gyereket a lelki egészség érdekében, mint heti kettőben, kettő és félben.

A szellemi egészséget, vagyis a tanulási, gondolkozási képességet is helyes irányba befolyásolja a rendszeres mozgás, a mindennapi testnevelés, ha jól csinálják. Nagyon sok vizsgálattal kimutatták már, hogy jobb szellemi teljesítményre, tanulási eredményre képesek azok a gyerekek, akik rendszeresen mozognak.

Hogyan lehet jól csinálni egy testnevelésórát, hogy azt tényleg élvezzék a gyerekek, illetve hasznos is legyen a testi-lelki fejlődésükhöz?

A kérdés nagyon jó, mert az az igazság, hogy ez a lényege a testnevelésnek, hogy a gyerek élvezze, és ugyanakkor a fejlődéséhez szükséges hasznos dolgot is megcsinálja közben. Ez a kettő mintha ellentmondásban lenne elsőre, mert a gyerek valószínűleg azt szereti a legjobban, ha azt csinálhat, amit akar, és nem követelnek tőle semmit. A sok-sok egészséghatást viszont csak úgy lehet elérni, ha az említett szerveknek a megfelelő terhelést megadom az órán – és ez követelményeket jelent. Mondok egy példát: a szív- és érrendszer megfelelő terhelése az, ha a gyerek liheg és kipirul. Vagyis se a szülőnek, se más pedagógusnak nem kellene azon az állásponton maradniuk, amit én nem egyszer hallottam, hogy „milyen vadállat ez a testnevelő, szegény gyerekem kipirult meg lihegett". Az a jó. Minden testnevelésórán minden gyereknek akkora terhelést kellene kapnia, hogy lihegjen tőle és kipiruljon. Ez azt jelenti, hogy a testnevelőnek olyan művészi módon kell az órát szerveznie, hogy minden gyereknek jusson elég idő mozgásra.

A gyerekek számára nem tudom mekkora élvezet a gimnasztika – amelynek a speciális tartásjavító torna is része –, de a mozgásszervek megfelelő fejlődése érdekében erre is szükség van. Mindkettőt, a futást és gimnasztikát is lehet úgy csinálni, hogy a gyerek ne utálja, hanem élvezze. Ennek megvalósítása a testnevelők művészete, és ebben szeretnénk őket segíteni. Nemcsak a városban, a büdös levegőben és aszfalton lehet futni, hanem például labdajátékok közben, de akkor az olyan legyen, ami minden gyerek részvételét biztosítja. A kidobós, a szokásos módon – amikor az ügyetlen gyereket elsőre kidobják és leül – nem jó, mert pont az ügyetlen gyereknek kellene sokat mozogni. Ki kell találni más szabályt, akár a testnevelőnek, de a gyerekekre is rábízhatja, ők rettentően fogják élvezni, ha a maguk kitalálta szabály szerint játszanak majd.

Ugyanígy a gimnasztikát, a tartásjavító tornát is lehet úgy csinálni, hogy a gyerek élvezze. Egy jó pedagógus rá tud jönni, hogy mivel motiválhatja a gyerekeket: a kisebbek egészségesek akarnak lenni, a nagyobbak szépek vagy erősek – és a tartásjavító torna végzésére bármelyik motiváció megfelelő. Ha jól csinálják, pontosan állítják be testhelyzetet és olyan lassú tempóban és pontosan végzik a gyakorlatot, ahogy kell, akkor az egy nagyon kellemes izomérzést eredményez. És nem lesz unalmas sem, ha a pedagógus felhívja erre a gyerekek figyelmét, hogy az aznapi izomérzéseiket figyeljék meg.

Új része a testnevelésnek a relaxáció, ami már önmagában szeretnivaló. A gyerekek ebben a mai rohanó világban nemcsak ülő életmódot élnek, de stresszes életmódot is, anélkül, hogy megtanítanánk őket a stressz feldolgozására. A relaxáció pedig ennek egy nagyon egyszerű, jó módszere, és nemcsak testnevelés órán lehet helye, hanem ha a pedagógusok megtanulják egyszerűbb módját, akkor az osztályteremben is.

Nehéz feladat a testnevelőknek ez, hogy elvárásokat is kell teljesíteniük és a gyerekeket sem engedhetik teljesen szabadjára, de ugyanakkor olyan módon, olyan pedagógiai módszerekkel kell órát tartaniuk, hogy a gyerek azt élvezhesse. Mert ez a kulcsa, enélkül felemásra sikeredik a dolog. Már azért is megéri, ha a gyerekkori fejlődés alatt biztosítjuk a megfelelő mozgást, de még jobban, ha azt is tudjuk biztosítani, hogy felnőttkorában saját maga is természetesnek vegye. Éppen ezért a testnevelésóra anyagába olyan sportokat is érdemes beiktatni, amelyekhez egész életében könnyedén hozzáfér és tudja csinálni. Ilyen például a tánc, a kerékpározás, az úszás, vagy akár az evezés.

Ehhez a jelenlegi testnevelés óravázlatokat, tematikákat is át kellene némiképp dolgozni, mert valószínűleg eddig a tanárok nem fektettek elég hangsúlyt arra, hogy élvezetesek is legyenek az órák.

Én is azt hiszem, hogy nem, vagy nem mindenki. A NAT és a kerettantervek megújulása ezeket a szempontokat tartalmazza, tehát nagyon jó segítséget ad ahhoz, hogy a testnevelés minél hatékonyabban az egészséget szolgálhassa. És óriási lehetőség, hogy végre minden nap, nem lehet azt mondani, hogy két órában nem tudom megcsinálni.

Nyilván az elsősök még boldogok lesznek, hogy nem kell a padban ülni, de vajon a kilencedikesek? Ők 14-15 évesen sokszor inkább nyűgnek érzik a testnevelés órát, ilyenkor jönnek a kifogások, a felmentések. Mit lehet tenni ez ellen, mivel lehet visszaszorítani?

A felmentés egyik oldala a szülő. Egy szülő hajlamos arra, hogy amikor a gyereke a testnevelésóra miatt panaszkodik és felmentést kér, akkor ő maga megírja, vagy kinek nincsen orvos barátja? Nem azzal van a baj, ha valaki egész évre fel van mentve, annak komoly oka van, hanem azzal, hogy ilyen-olyan akut felmentések miatt rengeteg gyerek nem vesz részt a testnevelés órán. Éppen ezért a szülői szervezetekkel közösen országjáró fórumsorozatra megyünk –most szervezzük az első állomást, Kerecsenden –, ahol mindezt, amiről eddig beszéltem, el akarjuk nekik is mondani. A szülőket arra fogjuk kérni és arra szeretnénk rávenni, hogy örüljenek ennek, hiszen nem kell szervezni, sehová elvinni, fizetni érte, hanem ott a heti öt mozgás a gyerek életében, csak hagyja részt venni.

A másik oldal a pedagógus. A testnevelés óra a pedagógus művészi módszere által olyan legyen, hogy a gyerek szeresse, mert akkor nem felmenteti magát, hanem várja. Mindannyian tudjuk, hogy vannak ilyen testnevelők ma is, arra kell ráhajtani, hogy minél többen vagy mindannyian ilyenné váljanak.

A testnevelés összekapcsolódhat az iskola környezetében elérhető sportokkal is: ha van a közelben bármilyen sportlétesítmény, akkor a testnevelő össze tud velük fogni. Ilyen lehet például a tánc – a kicsiknél a néptánc, a nagyoknál a néptánc vagy a társastánc – vagy az önvédelmi sportok, a küzdősportok. Milyen rendkívül hasznos lenne, ha a gyerekek ebben tájékozottak lennének és tudnák magukat védeni. De bármilyen egyéb sport, ami az iskola környezetében elérhető, jól összecsatlakoztatható. A törvény erre lehetőséget ad, a gyerek pedig választhat és mindjárt nem olyan szörnyű unalmas ez a dolog.

Miért a tánc?

A tánc minden formája megfelelő mozgás a szív- és érrendszer terhelése szempontjából. De a néptáncot és a társastáncot azért emeljük ki külön, mert ennek rendkívül sokrétű népegészségügyi hatása van, nemcsak a szív- és érrendszerre, hanem a lelki egészségre is. Ugyanis ha a kisebb-nagyobb gyerek megtapasztalja, hogy az én szerepem a táncban más, mert én lány vagyok vagy mert fiú vagyok, beléjük ivódik külön illemtanóra nélkül, hogyan érünk egymáshoz, hogyan beszélünk, hogyan bánunk egymással. A néptáncnak pedig még van egy hozadéka: a hagyományok megőrzése, az identitástudat kialakítása – ez is a lelki egészséghez tartozó nagyon fontos dolog.

A mindennapos testnevelésnek lehet az is a hosszú távú hatása, hogy a gyerekek nógatják majd a szüleiket, hogy „anya, apa menjünk a hétvégén erre-arra", és így tulajdonképpen a gyerekeken keresztül a szülőket is elérik, és lehet, hogy ők is picivel többet fognak mozogni?

Ez nagyon is valószínű. Nagyon sok programnak a tapasztalataiból tudható, hogy ha a gyerekekkel csinálunk valamit és azt ők élvezték, tetszik nekik, akkor viszik haza és lelkesednek érte, azzal a szülőt is befolyásolni tudják, alakítani tudják az ő életvezetését is.

Hiába élvezetes azonban egy testnevelés óra, az is nagyon el tudja venni a gyerekek kedvét a mozgástól, ha ott rossz osztályzatot kapnak, mert például lassabban tud futni vagy nem hajítja elég messze a kislabdát...

Igen, valóban rossz élmény egy gyereknek, ha rossz osztályzatot kapott testnevelésből, és jaj, inkább mentsük fel, nehogy lerontsa a bizonyítványát. A mozgásszeretetére is hat, ahogy őt a testnevelő értékeli. Nem azt mondom, hogy mindenkinek adjunk ötöst, hanem a gyereket elsősorban saját teljesítményéhez képest értékeljék. Így örülhet, ha javult, és javulásnak is érezheti, és jó osztályzatot kaphat rá.

Sajnos ma a gyerekek egyre növekvő hányada túlsúlyos, egy részük még kövér is, és a túlsúlyos gyerekek egy része bizony nem ügyes. A kettő nem zárja ki egymást, mert például a kövér nőknek nemritkán nagyon jó az ízületi mozgékonyságuk, de azért a ducibbak sokszor ügyetlenebbek is. Vannak gyávábbak, vannak vékonykák, akiknek még az izmai nem elég fejlettek, és vannak, akik egyszerűen csak ügyetlenek. Nem azokhoz a teljesítménytáblázatokhoz kellene mérni, amit valaki egyszer leírt, hogy ebben a korban ennyit kell futni meg ugrani, hanem ahhoz, amit a gyerek tud. Mert minden gyerekkel meg kell szerettetni a mozgást, az ügyetlennel is, és minden gyereket rá kell venni arra, hogy mozogjon, még az ügyetlent is. Ez egy művészet, de tudom, hogy a testnevelők meg tudják oldani, csak át kell egy kicsit állítani a gondolkodásukat ilyen irányba.

Mit tudnak még tenni a testnevelő tanárok, amellett, hogy átdolgozzák a régi tanterveket és óráról órára új feladatokat találnak ki, hogy a gyerekek érdeklődését fenntartsák?

Egy-egy új ötlettel meg lehet újítani, amit meguntak a gyerekek. Van persze kivétel is, a relaxációt nem lehet 25 féleképpen csinálni, és a tartásjavításnál sincs sok új ötletre lehetőség. De a testnevelőnek egyedülálló lehetősége van arra, hogy élmények alapján tanítsa meg az egészséggel kapcsolatos ismereteket. Magyarázzák meg, hogy miért kell annyit futni, miért kell a gimnasztika, a tartásjavítás... De ezt a testnevelők tudják, ők nagyon régen szorgalmazzák, hogy ők akarnak egészségtantanárok is lenni.

Nagyon érdekes az iskolaorvosok véleménye is, akik azt mondják, hogy ha valahol helyi sportnagyságok kinevelődtek, akkor arról tudniuk kell az ott tanuló fiataloknak, mert ez valószínűleg őket is vonzani fogja, a hatásukra talán többen választják az adott sportágat. Egy csepeli iskolaorvostól hallottam konkrétan: az ő iskolájukba járt Kolonics György, és a gyerekek őt követve szívesen mentek kenuzni.

Mi a helyzet a tárgyi feltételekkel? Sokat hallani arról, hogy sok helyütt még megfelelő terem sincs elég...

Fontosak a tárgyi feltételek, de mi ellenkező előjellel fogalmazunk. Úgy állunk hozzá, hogy nem baj, ha még nincs meg mindenhol minden tárgyi feltétel, mert leleményességgel és az alkotókészség előbányászásával bizonyára ki tudnak találni megoldást. Én ezt nagyon jó megközelítésnek tartom, hogy nem arra várt a kormányzat a mindennapi testnevelés előírásával, hogy előbb megépít minden tornatermet, mert akkor sosem lett volna belőle semmi. És azt is nagyon okosnak tartom, hogy ezt a fokozatosságot választották, mert így a pedagógusok is fel tudnak készülni testben, lélekben és szellemiekben is. Én nagyon bízom és biztos is vagyok benne, hogy meg fognak felelni az elvárásoknak.

Nyomtatás