Nem tart egész nap az egész napos iskola

Nem nő a pedagógusok óraszáma, nem kell több tanórát tartaniuk, a közoktatási törvény változásai csupán világossá teszik, hogy a tanításon kívül más – az oktatást érintő – feladata is van egy tanárnak. Dr. Gloviczki Zoltán, közoktatásért felelős helyettes államtitkárral beszélgettünk a pedagógusok helyzetéről és az egész napos iskola fogalmáról.

A múlt héten a nemzetgazdasági miniszter bejelentette, elképzelhető, hogy a kormány 4 hónappal elhalasztja a pedagógusok béremelését. Bevezethető lesz-e a béremelés nélkül a tanárok új munkarendje?

Nem. A pedagógus életpályamodell nem egy egyszerű béremelésről szól, hanem egy merőben új munkaszervezésről. A magasabb bér ellenében bizonyos többletelvárást fogalmaz meg a törvény. Egyértelműen kijelenthetjük, hogy a pedagógusok munkájának nagyobb anyagi elismerése nélkül, nem lehet a hivatás gyakorlóitól pluszterhek vállalását kérni.

Tanév közben bevezethetők-e ezek a változtatások?

Ezt elképzelhetetlennek, szakmailag kivitelezhetetlennek tartom.

Van összefüggés az ún. „egész napos iskola" és a pedagógusok kötelező óraszámának növelése között?

Igen, például az, hogy mind a kettő városi legenda, mint a hatéves kori kötelező iskoláztatás. Se egész napos iskolát – a szó szoros értelmében – nem vezetünk be, se a tanárok óraszáma nem növekszik, viszont a kettő összefügg. Az egész napos iskola, mint fogalom egyfajta rémszintagmaként járta be az országot, holott a törvényben egy nagyon jól definiálható jelenségre vonatkozik, amit a hétköznapokban eddig iskolaotthonos képzésnek hívtunk.

Az egész napos iskola tehát a köznevelési törvényben egy olyan sajátos nevelési forma – eddig is volt, most is van és mindig is lesz –, amely az iskoláknak egy szűk körét érinti, és valójában arra vonatkozik, hogy egy-egy osztály vagy a teljes iskola az egész napra osztja el a tanórákat, a pihenést, az étkezéseket és az egyéb tevékenységeket. Az a fajta változás, amelyet a köztudatban egész napos iskolaként említenek, és ami összefügg a pedagógusok időbeosztásának változásával, a következőképpen néz ki: az iskoláknak délután négy óráig kötelességük értelmes elfoglaltságot biztosítani a gyerekeknek. A gyerekeknek értelemszerűen nem kötelező ezeken a foglalkozásokon ott lenni. Ha a szülő a gyermeke felmentését kéri ezek alól, akkor azt az iskola mérlegelés nélkül elfogadja. Joggal tehető fel a kérdés, akkor mégis miért vezetjük be a délutáni foglalkozások rendszerét, ha a szülő egyszerűen kikérheti a gyereket. Különböző felmérések eredményei alapján tudjuk, hogy a legtöbb gyerek nem azért ül otthon a számítógép vagy a tévé előtt, mert a szülei ezt szeretnék. Abban a pillanatban, hogy egy szülőnek külön kérnie kell azt, hogy a gyerek ne az iskolában legyen, hanem otthon, akkor ez az opció föl sem merül a részükről. Fordított esetben, vagyis ha a szakkör, sportfoglalkozás és a többi iskolai elfoglaltság csak lehetőség, és azt kell külön kérni, hogy a gyerek részt vehessen rajtuk, ritkábban élnek a szülők ezzel a lehetőséggel.

Hogyan érinti akkor mégis a pedagógusokat az egész napos iskola, ha ez már most is egy létező jelenség? Hiszen azt mondta, összefügg a két dolog.

A közoktatási törvényben megszűnik a kötelező óraszám fogalma, illetve a valóság felé tolódik a rendszer. A valóság ugyanis az, hogy egy pedagógus nem 22 órát dolgozik egy héten, ahogy a külvilág gondolja, hanem 32-nél, sőt 40-nél is többet. Ma egy magyar állampolgárnak a munka törvénykönyve alapján 40 órát kell dolgoznia egy héten, így egy pedagógusnak is. Ebből azonban, szemben minden más foglalkozási ággal, a pedagógus kap nyolc órát arra, hogy azzal foglalkozzon, amit a munkájához szükségesnek tart. Tehát nem a matematikai órák száma növekszik, hanem beszámít a munkaidőbe minden, amit egy matematika tanár az iskolában csinál. Ezzel elismerjük, hogy a pedagógusok fokozottan nehéz munkát végeznek. A maradék 32 óra – amit sokan hibásan úgy értelmeznek, hogy 22-ről 32-re emelkedett a kötelező óraszám – minden olyan tevékenységet tartalmaz, amelyet egy pedagógus ma is csinál, csak nem kap érte fizetést. Vagyis ebben benne van az, hogy megtartja az a 22 tanóráját, dolgozatot javít, korrepetál, szakkört tart, ebédet felügyel, kirándulni viszi a gyerekeket és még sorolhatnám. Ettől kezdve azonban mindezek a tevékenységek láthatóvá válnak, s a bérek nagyságában is megjelenik az elvégzett munka. Nyilvánvaló, hogy amikor pedagógus életpályamodellről és többletbefektetésekről beszél a kormány, akkor ezzel olyan módon szeretné rendezni a helyzetet, hogy a társadalom számára is világos legyen, nem egy léhűtő társaság kap több pénzt, a pedagógusok ugyanis kimutathatóan ugyanannyit – vagy még többet – dolgoznak, mint más értelmiségiek, és ezért nekik is megfelelő fizetés jár.

Mit jelent tehát akkor az, hogy a pedagógus a munkaidejének 80 százalékát köteles az iskolában, a pedagógiai programban rögzített tevékenységgel tölteni?

Ez a dolog szintén kicsit félreértelmezve került be a köztudatba. Hiszen nem helyi, földrajzi követelményről van szó. Annyit jelent, hogy a pedagógusnak a heti 40 órás munkaidejéből 32 óráról számot kell adnia. Egy zenetanár például értelemszerűen nem azzal tesz ennek eleget, hogy bent ül a zeneiskolában és malmozik a tanári szobában, hanem például azzal, hogy gyakorol. A gyakorlással töltött idő beleszámít a munkaidejébe, hiszen szüksége van rá ahhoz, hogy meg tudja tartani az óráit. Vagyis a 32 óra, azaz a 80 százalék nem azt jelenti, hogy fizikailag az iskola épületén belül kell tartózkodniuk a tanároknak, hanem, hogy az iskola tevékenységével kapcsolatos munkával foglalkozzanak.

Hogyan lehet az ilyen tevékenységekkel elszámolni?

Ugyanúgy, ahogy a tantárgyfelosztás nevű dokumentum beosztja a pedagógusokat arra, hány frontális tanórát tartsanak. A 32 órás munkaidőnek a legésszerűbb szervezése az lehet – ahogy ezt sok igényes intézményben eddig is megtették –, ha az igazgató számba veszi az összes olyan tevékenységet, amelyet a pedagógusoknak el kell végezni. Egy nevelőtestület éves programjából előre lehet tudni, hogy milyen feladatok, ünnepélyek, kirándulások lesznek az év során, vagy épp, hogy milyen szakköröket tartanak. Erre ugyanúgy az igazgatónak kell kijelölnie a pedagógusokat, mint ahogyan arra, hogy matematika és magyar órát tartsanak. Ez eddig is így volt, eddig is voltak szakkörök, eddig is jártak kirándulni az iskolák és eddig is az intézményvezetőknek kellett erre felkérniük a pedagógusokat, a különbség csupán, hogy eddig sok helyen nem volt erre alapjuk és nem volt rá pénzük. Vagyis gyakorlatilag csak szívességet kérhettek. Ezen változtat a „32 óra" bevezetése, és nem azt jelenti, hogy egy tanárnak 22 helyett 32 tanórát kell majd tartania.

Nyomtatás