„Egyre inkább igaz, hogy a dolgozó népesség nagy része beszél idegen nyelveket"

Az Education First oktatási cég felmérése 54 nem angol anyanyelvű ország, közel 2 millió felnőtt lakosának részvételével készült, melynek eredményeként egyfajta angol nyelvtudás szerinti rangsorolás született az országok között. Magyarország az előkelő 8. helyen végzett. Az eredmény okairól és a felmérés további részleteiről, következtetéseiről Fazekas Mártát, a Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központ vezetőjét kérdeztük.

Fazekas Márta portréMit lehet még tudni az Education First felmérésről? Például milyen módszerrel kutattak?

A céget egy svéd ember hozta létre, aki abszolút más tanulási előélettel rendelkezik, mint a nagy többség. Az iskolában mindenféle kudarcokkal küzdött, ma már viszont milliomos üzletember, aki saját sorsával bizonyította be, lehet másképp is tanulni, mint ahogy azt mi elképzeljük.

A nyelvtudásmérés online módon történt, tehát akit megtaláltak, attól azt kérték, töltsön ki egy körülbelül 20-30 perces, angol nyelvtudásmérési tesztet. Az eredményeket kiértékelték és levonták a következtetést: az adott egyén és az adott országban a tesztet elvégző összes egyén átlagosan milyen angol nyelvtudással rendelkezik. A tanulmányt szeretnénk magyarul is megjelentetni (ez néhány hónap múlva várható – a szerk.), hiszen ellentmond annak az álláspontnak, ami a magyarok nyelvtudásáról általában terjed. Angol-német szakos nyelvtanár vagyok, húsz évig tanítottam mindkét nyelvet, és az a véleményem, hogy a nyelvtudásunkról való negatív nyilatkozatunk sokkal többet árul el a lelki állapotunkról, mint a valós nyelvtudásunkról.

Tehát önbizalmi kérdés?

Így van. Tapasztalataim szerint, ha megkérdeznek az utcán egy friss, középfokú nyelvvizsgával rendelkező egyént, beszél-e az adott nyelven, szívesebben válaszolja azt, hogy nem. Úgy érzi, letett ugyan egy nyelvvizsgát, de ez nem jelent semmit, nem igazán tud szóban kommunikálni. Nagyon negatív, nagyon önbizalomhiányos lelki hozzáállás jellemzi a magyarokat, sajnos több területen.

Bátrabban töltötték ki a tesztet, mivel online módon tehették meg?

Valószínűleg igen. És mivel ez egy külföldi dolog, nincs nyoma Magyarországon, akár játékból is kitöltötték. Vonzó lehetett a tétnélkülisége is, ezért születhetett a megrázóan pozitív eredmény.

Az adatok alapján a nők jobban beszélik az angolt a férfiaknál. Minek köszönhető ez? Mi áll ennek hátterében, szorgalom, vagy velünk született képességek, a jobb-bal agyfélteke eltérő használata?

Elsősorban az agyféltekés dolog lehet a magyarázat. Én például bölcsészkarra jártam, ahol bizony 90%-ban lányok tanultak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lennének remek férfi nyelvtanárok és szakértők is a szakmában, nincs kizárás feléjük, de a nők vannak többségben.

A nemen kívül kor és gazdasági szektor szerint is mérték az angol nyelvtudást. E tekintetben hogyan alakultak az eredmények? Milyen szakmák és korosztályok körében a legjobb és a legrosszabb az angoltudás?

Manapság a 15 és 25 év közötti népesség tanul – és beszél – aktívan nyelvet, nem is egyet, hanem többet. Többségük itt marad a munkaerőpiacon, így egyre inkább igaz lesz az a kép, miszerint a magyar dolgozó népesség nagy része beszél idegen nyelveket. Nyilvánvaló, hogy egy gyógypedagógus – akinek ritkán van alkalma részt venni külföldi konferencián és pácienseinek nagy része magyar – ritkábban használja az angolt, és kevésbé van rá szüksége, mint annak az idegenforgalmi szakembernek, aki nap mint nap használja az  idegen nyelvet munkája során.

Azt is mutatják az eredmények, hogy az európaiak angolja a legjobb a világon, hiszen az élmezőnyben európai országok végeztek, azon belül is a skandináv térség diadalmaskodott. Mivel magyarázható ez?

Európa eszperantója ma az angol. Uniós szinten kötelezőnek nevezhető közös nyelv, ami összeköti Svédországot Spanyolországgal és Romániával. Ezek az országok magától értetődően angolul kommunikálnak egymással.

Hazánk a 8. helyet szerezte meg, 2011-ben pedig a 20. helyen végeztünk. Mi változott azóta, mi az oka az előrelépésnek?

Ennek is az az oka, hogy a nyelveket aktívan tanuló fiatalok sorra kikerülnek a munkaerőpiacra, felélénkülnek, magától értetődő a nyelvtudás felcsipegetése. Ráadásul ma már nemcsak a nyelvórákon tanulnak, hiszen Facebook és internet generációról van szó. Már nem csak a magyar, hanem a külföldi honlapokat is nézegetjük, amihez angolul kell tudni. Ennek pedig egyre inkább megfelelünk.

Angolul tudni kell, ez világos (egyéni, társadalmi, munkavállalási szempontok miatt is). Mi mindenre világít még rá a tanulmány, milyen tanulságokkal szolgál?

Nagyon egyetértek Vekerdy tanár úrral, aki egy cikkében azt írja, hogy az általános iskolában kulcskompetenciákat kell tanítani, tehát mindenkit meg kell tanítani írni, beszélni, számolni és meg kell tanítani angolul. Az angol ma már olyan kulcskompetencia, ami nélkül nincs továbblépés. A nyelvnek kultúrák közötti közvetítő szerepe is van, hiszen gazdagabb lesz az ember, ha eredeti, német nyelven tud Goethe verseket olvasni, de ez egy második, egy műveltségi szint, nem pedig a kulcskompetencia kategória.

Mit tanácsol, miért tanulmányozzák olvasóink a felmérés teljes anyagát?

Azért olvassák el mind a laikusok, mind a szakmabeliek, hogy jobb kedvük legyen! Hogy ne higgyenek azoknak a mendemondáknak, melyek szerint Magyarországnak megint valamiért szégyellnie kell magát, mert ezen a területen nem kell. Az EF felmérést egy másik méréssel is alá tudom támasztani, az Eurobarométerrel, ami szintén egy egyéni bevallásra épülő kérdőíves kutatás. Azt mutatja, hogy a megkérdezettek hány százaléka tud megszólalni, kommunikálni alapvető helyzetekben legalább egy idegen nyelven. Magyarországon 21%-ot talált az Eurobarométer, csakúgy, mint Portugáliában. A reakció azonban nagyon eltérő volt a két országban: a portugálok dobálták a kalapjukat örömükben, hazánk viszont savanyúan viselkedett, mivel öt emberből négy nem tud megszólalni.

A nyelvtanulás már nem kényszer, ami egy iskolai tantárgyból elért eredményről szól, hanem egyre inkább egy lehetőség, hogy hosszabb-rövidebb ideig külföldön tanuljunk, dolgozzunk, vagy csak egyszerűen kényelmesen nyaraljunk. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Oktatási Államtitkársága egy idegennyelv-oktatási stratégián dolgozik, melyről fura részletek jelentek meg a sajtóban, például hogy a német lesz az első kötelező idegen nyelv. Ez egyébként a Nemzeti Alaptantervben jelent meg, ahol azt írták, hogy az első idegen nyelv csak német vagy angol lehet. A mögötte lévő gondolat az volt, hogy olyan nagy nyelvet kell választani, amit biztosan lehet folytatni a középiskolában. Aki első nyelvnek az angolt választja, az másodiknak a németet fogja, és fordítva, hiszen Közép-Európában élünk, a turisták zöme német, Ausztriával szomszédosak vagyunk stb., tehát aki idegen nyelveket beszél, az angolul és/vagy németül beszél.

Nyomtatás