Megszületett a képesítések közös nyelve

A tervek szerint akár 2016-tól bekerülhet a bizonyítványokba, hogy mely képesítési szintnek felel meg a megszerzett végzettség, illetve az is látszik majd, hogy az uniós rendszerben mely szinthez tartozik, de ez csak az egyik kézzelfogható eredménye az újonnan kidolgozott Magyar Képesítési Keretrendszernek (MKKR). A nemzeti keretrendszerünkről és annak az Európai Képesítési Keretrendszerrel (EKKR) való megfeleltetéséről szóló jelentést 2015. február 3-án fogadták el Brüsszelben. A keretrendszer céljairól, előnyeiről és a további tervekről Szlamka Erzsébet, az Oktatási Hivatal munkatársa beszélt.

Kezdjük a legelején, mit takar a képesítési keretrendszer fogalma?

Gyakorlatilag egy olyan egyértelmű és átlátható rendszert takar, amely a Magyarországon elérhető szinte összes képesítést rendszerbe foglalja, és szintekre sorolja – kezdve az általános iskolától az OKJ-s képesítéseken át egészen a doktori fokozatig. Ebből tisztán látszik, hogy adott végzettséggel szakmai téren hol állunk, és merre haladhatunk tovább életpályánk tervezésekor. Ez nem egy reformot jelent, hanem ez által a meglevő rendszer válik átláthatóbbá – de a képesítések besorolása során levont tanulságok a későbbi tervezésnél hasznosíthatók.

Mi hívta életre a magyar keretrendszer elkészítését, mik voltak az előzmények?

Csaknem tíz évvel ezelőtt kezdődött egy olyan előkészítő folyamat, amelyben az uniós tagállamok nemzeti szinten megvizsgálták, hogy hasznos lenne-e egy képesítési keretrendszer kifejlesztése, és milyen pozitív hozadékai lennének az egyes szereplők számára – beleértve a politikai döntéshozókat, a képző intézményeket, a munkavállalókat, munkáltatókat, a tanárokat és a diákokat is. Egyértelműen kiderült, hogy ez fontos és szükséges lépés. Ezen tapasztalatok alapján 2008. április 23-án az Európai Parlament és a Tanács kiadott egy ajánlást az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének (EKKR) létrehozásáról, a dokumentumban a tagállamokat is felkérték saját nemzeti keretrendszerük elkészítésére. A korai fejlesztéseket és a keretrendszer kidolgozását követően 2011-12 táján indult meg itthon a képesítések szintekre sorolása, amelynek eredményeként egy összefoglaló jelentés készült az Európai Bizottság, az EU-s tagállamok és más oktatással foglalkozó európai szintű szervezetek számára. Ezt a dokumentumot – az MKKR Európai Képesítési Keretrendszerrel való megfeleltetéséről szóló jelentést – idén, év elején fogadták el Brüsszelben.

Milyen célokat tűztek ki, amikor elkezdték a munkát?

Fontos szempont volt az egész életen át tartó tanulás elősegítése és a képesítési rendszer átláthatóvá tétele. Emellett kiemelten kezeltük a képesítések és a munkaerőpiac összhangjának fejlesztését, az egyéni tanulási-képzési útvonalak rugalmasabbá tételét, illetve, hogy – hosszabb távon – helyet kapjanak a nem formális és informális keretek között megszerzett tudás, képességek, kompetenciák. Uniós szinten pedig az EU képesítési rendszereinek összehasonlíthatósága, minőségi javítása és globális szinten történő vonzóvá tétele szerepeltek a legfőbb célok között.

Ahogy előbb is említette, három évvel ezelőtt indultak meg azok a folyamatok, amelyek révén megszületett az MKKR. Mik voltak ezeknek a legfontosabb állomásai, hogyan jött létre a magyar keretrendszer?

Először is megjegyezném, hogy több különböző szinten zajlott a munka, számos résztvevője volt és elmondhatjuk, hogy széles körű egyeztetések és együttműködés mellett született meg a Magyar Képesítési Keretrendszer, illetve zajlott az Európai Képesítési Keretrendszerrel való megfeleltetése. Kormányzati szinten az NGM és az EMMI dolgozta ki az előterjesztéseket, illetve az Európai Unió társfinanszírozásával TÁMOP projekteken keresztül kezdtünk hozzá a megvalósításhoz, melyben a két minisztérium háttérintézményei, így a Nemzeti Munkaügyi Hivatal és utódja, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, valamint az Oktatási Hivatal is részt vett. A rendszer kialakításába bevontuk többek között a képző intézményeket, a munkaadói, valamint a munkavállalói oldalt konferenciák és különböző egyeztetések alkalmával.

Több munkafázist lehet elkülöníteni: a magyarországi képesítési kínálat elemzése alapján meg kellett határozni a szintek számát és leíró jellemzőit, amelyeket a szakértők tanulási eredményekben állapítottak meg. Ebből született az első eredmény: a Magyar Képesítési Keretrendszer mint viszonyítási pont. A szintleírások segítségével a hangsúly a bemeneti és folyamatszabályozásról a kimeneti szabályozásra kerül, vagyis az lesz igazán fontos, hogy adott végzettség megszerzésével milyen tudás, képesség birtokába kerül a leendő munkavállaló. Ezek után – a képesítések kimeneti követelményeinek és a keretrendszer leíró jellemzőinek összevetése, valamint társadalmi elemzés alapján – a szakértők besorolták a képesítéseket a megfelelő keretrendszer-szintre. Miután ez megtörtént, a magyar keretrendszer szintjeit összevetették az Európai Képesítési Keretrendszer szintjeivel.

Beszéljünk kicsit szintekről, hány szintet határoztak meg, és hogyan lehetne ezeket leírni?

A magyar rendszerben nyolc szintet különböztetünk meg, egyébként az unióban is nyolcat határoztak meg, de nem elvárás a tagállamokkal szemben, hogy ugyanennyit használjanak, például Skóciában tizenkét szintre sorolták az ottani képesítéseket. A szintek leírása hazánkban négy kategória mentén történt: tudás, képességek, attitűd, valamint autonómia és felelősségvállalás. Konkrét példákkal élve: nálunk a négyes szinten van az érettségi, az ötös a felsőoktatási szakképzés, a hatos az alapképzés, a hetes a mesterképzés és a nyolcas a doktori fokozat.

A társadalom egyes szereplőinek milyen előnyei származnak abból, hogy elkészült a képesítési keretrendszer és ezen belül meghatározták az előbb említett szinteket?

A szakpolitikai döntéshozók kormányzati eszközként hasznosíthatják a keretrendszert, amelynek segítségével tudatosabban tudják alakítani a hazai képzési rendszert. A tanárok és diákok szempontjából is a tudatosság a kulcsszó, hiszen a pályaorientációban jelentős szerepe lehet a képzési utak átláthatóságának és átjárhatóságának, hogy egy bizonyos szakterületen belül (vagy éppen azok között) miképpen lehet felépíteni egy-egy tanulmányi utat. A munkavállalók számára is tudatosabb karrierépítést tesz lehetővé, ha ismerik a szakterületükön elfoglalt értéküket, illetve látják a szakmai továbbfejlődési lehetőségeiket. A munkaadóknak segít egyrészt a tanulási eredmények alapján a legmegfelelőbb munkatárs kiválasztásában, illetve belső, munkahelyi képzéseik megtervezésében, valamint saját továbbképzéseik besoroltatásában. Nem beszélve arról, hogy a munkavállaló és a munkáltató számára úgymond ez egy közös nyelv, hiszen pontosan látszik, hogy milyen képzettséggel rendelkezik egy adott szakember, milyen kompetenciák és tudás birtokában van.

Egy tanuló vagy munkavállaló mikor és milyen formában találkozik majd a keretrendszerrel?

A tervek szerint a bizonyítványokba, oklevelekbe, diplomákba 2016-tól kerül be az MKKR és az EKKR szerinti szint, és így természetesen nemcsak a frissen végzett szakember, hanem a leendő munkaadója is találkozik a keretrendszer előnyeivel, hiszen pontosan látja majd, hogy adott álláskereső hol tart tanulmányi, szakmai útjában.

Az MKKR-ről szóló jelentést követően milyen további lépések következnek?

Először is meg kell teremteni a jogszabályi hátteret, hogy a szintek belekerülhessenek a képesítéseket igazoló dokumentumokba. További képesítések besorolásán is dolgozunk még, például a szakirányú továbbképzésekhez, a hatósági képesítésekhez, valamint hosszabb távon a vállalatokon belül biztosított, nem formális továbbképzésekhez is szeretnénk szintet rendelni. Persze tovább folynak a konzultációk a rendszerrel és annak működésével kapcsolatban, valamint a folyamathoz hozzátartozik az állandó felülvizsgálat is, hogy a képesítési rendszer minél rugalmasabban reagálhasson a munkaerőpiac folyamatosan változó igényeire.

Nyomtatás